Pomogáts Béla: A szellem stratégiája (Marosvásárhely, 2007)
MAGYAROK EURÓPÁBAN - Értékek köztársasága
igen jeles és tehetséges mesterek is. Az érvényben maradt „nyugatos" és „népi" hierarchia mellé viszont - elsősorban Lukács György elméleti és Révai József irodalompolitikai tevékenysége következtében - felzárkózott egy baloldali, „szocialistának" nevezett értékrend, amely nemcsak kiváló írók, mint József Attila, Nagy Lajos, Déry Tibor, Háy Gyula, Zelk Zoltán és mások, pozitív újraértékelését hozta, hanem igen sok másod- és harmadrangú toliforgatót, sőt nyilvántartott dilettánsokat és közönséges politikai törtetőket, moszkovita ügynököket is a hierarchiába emelt. Voltak ennek a hármas értékrendnek áldozatai is, például Kassák Lajos, akinek igazi nagyságát valójában egyik hierarchia sem ismerte el. Az ötvenes években, akkor már Révai és irodalomrendőrei, felszámolták a „nyugatos" és „népi" értékrendet, és egy direkt politikai hierarchiát vezettek be, amelynek már sem a magyar irodalom baloldali hagyományaihoz, sem magához az irodalmi értékhez nem volt sok köze. József Attila és Nagy Lajos gyanússá vált, Déry, Háy, Zelk Zoltán, Vas István és Benjámin László szembekerült az irodalompolitikával, sőt 1956 után Déryt, Háyt és Zelket bebörtönözték, helyettük olyan álirodalmi álnagyságok tündököltek, mint Gergely Sándor, Gereblyés László, Madarász Emil, vagy éppenséggel a korábban titkosrendőri atrocitásokban szerepet vállaló Berkesi András, aki egy időben a rezsim legjobban fizetett írója volt. Ettől kezdve irodalmi életünkre hosszabb időn keresztül a diktatúra hamis értékrendjét erőltették rá, és a magyar irodalmi tudat, az irodalomtörténet-írás és az irodalomkritika története nem volt más, mint a hiteles értékek helyreállításáért folytatott, hol nyíltabb, hol csendesebb, nemegyszer kudarcokkal járó küzdelem története. Ez a küzdelem természetesen annak a szélesebb körű szellemi harcnak a rendjéhez tartozott, amely az irodalom autonómiájáért folyt. Ez a csendes és szívós küzdelem igazából a nyolcvanas években érte el eredményeit, midőn a magyar irodalom - most elsősorban a huszadik századi magyar irodalom - hiteles értékrendje helyreállt. Ez az értékrend elsősorban irodalmi, vagyis esztéti-63