Nicolae Balotă: Romániai magyar írók (1920-1980) (Marosvásárhely, 2007)
Salamon Ernő
dett eszmélni, a kolozsvári egyetemen ismerkedett meg a marxizmus eszméivel, itt barátkozott össze Józsa Bélával, Brassai Viktorral, itt lett maga is aktív tagja az illegális kommunista mozgalomnak. Életének meghatározó élménye a sokak által végigszenvedett kényszermunka. Ez az élmény teszi őt hiteles megszólalóvá. Ez formálja látásmódját, termékeny rögeszméit, költői hangjának sajátos csengését. Komor, rideg, minden eszményítő idill csábításától mereven elzárkózó költészetet művel. A „költői megjelenítés" Salamon Ernő számára nem azonos az idealizálással. Az érzések lírikusa túl hosszú ideig járta a brutális valóság és a példaképül választott költők erős képekben ugyancsak gazdag költészetének iskoláját ahhoz, hogy ne a dühös próféta hangján szólaljon meg. Kezdetben Ady és Kassák a mestere, majd József Attila. Ez utóbbitól különösen az éles hangot, a szándékos disszonanciát, a felháborodás, a társadalomkritika lázító retorikáját tanulta el. A szegények, az elnyomottak iránti elkötelezettségét, ahogy József Attila is, különböző példákhoz visszanyúlva fogalmazza meg. Túlzás azt állítani, hogy Salamon Ernő, Juhász Gyula és József Attila költészete rokonítható, csupán ezen a ponton találkoznak. Salamon Ernő Szegény nép dicsérete című, 1938-ban írott verse egész költészetének legmélyebb, legtartósabb, mondhatni meghatározó irányultságára utal. Az ember, akihez a megrázó himnusz íródik, a homo humilissimus, a kisember, a modern rabszolga. „Szegénység lepte seregét, / rettegett, ha sötétedett, / ártatlanságból vétetett, / ették legszebbje erejét, / mert jogtalan ítéleten, / poron s vízen raboskodott, / kolónián vakoskodott, / nehéz munka vermeiben." „A szegény nép dicsérete" nemcsak egy bizonyos emberi léthelyzet himnusza, hanem egy adott emberi sorssal való azonosulás. Az azonosulás jelen esetben részvétel e rabszolga mindennapi munkájában, alászállás annak a matériának világába, amellyel a „a szegény nép" az anyagi nélkülözésnek, az anyagot formáló munkának és saját földhözragadt, anyagközpontú világfelfogásának köszönhetően állandó kapcsolatban áll. Ebből a szempontból megvilágító erővel bírnak 227