Pál-Antal Sándor (szerk.): Székely székek a 18. században 3. Csík-, Gyergyó- és Kászonszék 1701-1722 között (2009)
Csík-, Gyergyó-, Kászonszék a 18. század elején
Sámuel Madéfalvárói, Kosa és Csató család Csicsóból, Veres András Várdotfalvárói, Markos család Pálfalváról, Incze és Bocskor család Delnéről, Endes, Darvas és Veres család Szentsimonról, Bors és Dónát család Szentkirályról, Mikó és Pókai család Zsögödről, Szabó, Füstös és Bocskor család Bánkfalváról stb. Az adóösszeírásokban külön társadalmi rendként az armalistákka\, vagyis a címeres nemeslevéllel rendelkező egytelkes nemesekkel először 1703-ban találkozunk. A 17. század közepéig az armalisták rendje mint társadalmi réteg nem létezett. Személyükre szóló megnemesítés révén, címeres nemesi levelük alapján a nemességhez tartoztak, anélkül, hogy adománybirtokhoz jutottak volna. Tehát nemességük csak személyükre szorítkozott. Nem rendelkezvén szolgáló emberekkel egytelkes vagy egyházi nemeseknek is hívták őket. A köztudatban elterjedt megnevezésük azonban a Székelyföldön a latin „armalista”, vagyis „litterae armales”-sel, „címeres levél”lel rendelkező lett. A birtokos nemességtől való elkülönülésüket az 1657-től kezdődő, utóbb pedig (1714. évi) diétái végzéssel törvényesített megadóztatásuk eredményezte. Ekkor ugyanis kimondták, hogy adókötelesek, a nem nemesek - a jobbágyok és zsellérek - mellett a székelyföldi lófők és gyalog székelyek, valamint a legalább két ősjobbággyal nem rendelkező nemesek is. A rendelkezés értelmében a csíki nemesség zöme elvesztette nemesi „immunitását” és az adózó népesség sorába csúszott le. Számukat és általában a nemességen belüli részarányukat jól tükrözik az összeírások. 1703-ban számuk 110, 1713-ban 118, 1722-ben pedig 140 család volt. A lófők rendje az 1562-es felkelés után a vármegyei köznemességgel lett egyenrangú, vagyis megmaradt kiváltságos rendnek, annak alsó fokán álló népességnek. Katonai kötelezettségeit lovas harcosként teljesítette. A 17. században székelyföldi viszonylatban a legtöbb lófő Alcsíkon, Felcsíkon és Sepsiszéken volt. Kiváltságos helyzetükön az első csorbát II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata után szenvedték el, akkor, amikor a török portának fizetendő adó törlesztése végett, akárcsak a címeres nemeseket, őket is megadózták (1657.). Az 1711-es szatmári béke után megszűnt katonai kötelezettségük, és adófizető szabad rendűekké váltak. A gyalog rendűek vagy gyalog puskások az 1562- es székely felkelés után fejedelmi jobbágyokká tett közszékelyek közül, a „község” soraiból kerültek ki, amikor létrehozták a vörös darabontnak hívott katonai egységeket. Mivel puskával is ellátták őket, gyalog puskásoknak (pedites pixidarii), ruházatukról és gyalog szolgálatuk miatt vörös darabontoknak vagy drabantoknak is hívták őket. Ők lényegesen kevesebben voltak a lófőknél, 1702- ben 418 puskást vettek nyilvántartásba a székben. A legtöbbet Gyergyószékben: Gyergyószentmiklóson 54-et, Ditróban 42-őt, Gyergyóalfaluban 37-et, Gyergyócsomafalván 22-őt stb. A későbbi összeírásokban e két katonarend adatai összevonva találhatók a nyilvántartásokban. A katonai szervezetbe nem tartozó szabad székelyek száma az 1700-as évek elejére érezhetően lecsökkent. Jelentősebb számban, Gyergyóban és Fel csíkon maradtak meg. 1702-ben az előbbi székben 158, az utóbbiban - a vashámornál dolgozókon kívül -73 szabad rendű család élt.1 1701-ben Alcsíkon az 545 lófő, 50 lovas puskás és 115 darabont katona rendű mellett 9 solymár és 2 szabad székely volt csupán.1 2 A jobbágyok és zsellérek. A feudális függőségben élők között találjuk a jobbágyokat, zselléreket és a szolgákat. Jelenlétük a Székelyföldön a hűbéri viszonyok térhódításának a következménye. Csíkszékben a 17. század első felében meglepően magas a zsellérek száma. Mellettük ott voltak a „külsők”, a más vidékről vagy országrészekről valók, részben román zsellérek és szolgák. A 17. század végére, illetve a 18. század elejére az összeírásokból a zsellérek tömege szinte teljesen eltűnt, az 1614. évi 23%-ról, 1703-ra 13%-ra 1722-re pedig 4,1%ra csökkent, míg a jobbágyoké 10%-ról 19,8%-ra emelkedett (szám szerint 464 családról 883-ra). Kimondott jobbágyfalu csak három volt a székben ebben az időszakban. Azok is kevésbé népes települések voltak. Ezek Alcsíkon a földesúri alapítású Verebes és Lázárfalva, Gyergyóban pedig a 17. század végére népesedni kezdő, ugyancsak földesúri alapítású Vasláb. 1 Lásd a 3. számú összeírást. 2 Lásd az 1. számú összeírást. Csíkszék adózó népességének vagyoni helyzete 1722-ben 4. sz. táblázat Osztályok, rétegek Család Egy családra eső Birtok Igásállat Szántó Kaszáló Ökör Ló Tehén ÖsszesenÁtlag ÖsszesenÁtlag Összesen Átlag Összesen Átlag Összesen Átlag Szám Köböl nyi Szekémyi Darab Darab Darab Armalisták 142 2894 22,0 951 7,3 273 2,1 160 1,2 243 1,9 Szabad székelyek 2832 37577 13,3 6379 2,3 4336 1,5 1896 0,7 4390 1,6 Jobbágyok 883 7454 8,5 3104 3,5 1060 1,2 345 0,4 1156 1,3 Zsellérek 185 430 2,3 188 1,0 110 0,6 95 0,5 222 1,2 12