Markó Béla: Szétszedett világ. Egybegyűjtött versek (1967-1995) (Marosvásárhely, 2000)
Ha még úton vagy, ne tekints vissza, te utas! Útikalauzok, bibliai tanítások, hegyimentők, kerékpárosok, költők és politikusok, mindenki azt tanácsolja: ne nézz vissza, mert sóbálvánnyá változol. Ki tudja, honnan van bennünk ez a félelem? Miért ernyed el támaszkodó lábunk és kapaszkodó kezünk, ha az alattunk tátongó mélységre visszanézünk? Miért félünk attól, hogy többé nem tudunk továbbmenni, ha váratlanul farkasszemet kell néznünk azokkal, akik sorra-szerre elmaradnak tőlünk ezen a hoszszú úton? Magyarul az utat nem csupán bejárják, az úton nem csupán végigmennek, hanem az utat: megteszik. Ami mögöttünk van: a megtett út. Ami ebben a könyvben van: a megtett élet. Hiszen számomra a megtett versekből reprodukálható az élet, amelyet eddig megtettem. Ezek a versek ugyanis nem a tettről szóltak, nem a cselekvésről, hanem maguk jelentették a cselekvést. Útközben verset összegyűjteni: a sors kihívása is lehet. Arra kérem hát a sorsot, ne változtasson sóbálvánnyá engemet azért, amit most elkövettem, engedje inkább, hogy versben folytassam egyszer ezeket a verseket! Markó Béla 2000. március 19.