Székely Dénes: Táncol a székely (Marosvásárhely, 2005)
Életem a tánc - Tánc és politika
A nagy botrány a plakát megjelenésekor tört ki, de mindez nem tudta megakadályozni a koncert megtartását. Leszállt a páva és mégse történt semmilyen politikai változás, se határkiigazítás. Elkészült a Bíborkáné lánya című zenés-táncos gyermeklakodalom. A bizottság csúcsteljesítménynek értékelte, amelyet valóban a közönség is így értékelt. Egyik szép népdal szövege volt benne a „szálka”; idézem: „Hej gerenda, gerenda, Tartományi gerenda, Zöld karmazsinja, Zöld karmazsinja. ” Ebben az időben az ország tartományokra volt osztva. Hajói emlékszem 16 tartomány volt, amelyből a miénk a Maros Magyar Autonóm Tartomány. Később csak Maros. Titkár: - Hogy képzeli? Miféle lokálpatriotizmus ez a magatartás? Hol él? Milyen kenyeret eszik? - És így tovább. Válaszom: - Ez nem a Maros Magyar Autonóm Tartomány gerendája, hanem a csűrben a tartóoszlop gerenda, amely tartja az állatok etetésére a nyáron begyűjtött takarmányt. Titkár: - Nem érdekel; ez félreértésre ad alkalmat, tessék az ország gerendájáról énekelni. Válaszom: - Ez valóban rosszindulatú véleményezés, félremagyarázás. Titkár: - Nem érdekel, tessék kicserélni, vagy kivenni ezt a részt. Tessék az ország gerendájáról énekelni! Nem talál a prozódia és a zenei ritmus. Tessék valamivel kiegészíteni; a lényeg, hogy az ország vagy Bukarest nevét kell hangsúlyozni. Kérdeztem: - Ez utasítás vagy kérés? - Utasítás! Hasonló volt a másik népdal szövegének esete is. „Nem adom én Zsuzsikámat Sánta vőlegénynek, Bunkóforgatónak, Gyúnya pusztítónak. ” „Nálunk nincs sánta gyermek, vagy ha van, nem kell emlegetni. Mi az, hogy bunkóforgató, gúnya pusztító? Nálunk nincsenek pusztító gyermekek. A szocializmusban csak építő, hasznos gyermekek vannak.” 85