Makkai Gergely: Vidékfejlesztés (Marosvásárhely, 2008)
6. Az Európai Unió regionális szemlélete
AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS SZEMLÉLETE 6. A regionális szemlélet alapvetően a területi fejlettségi egyenlőtlenségek mérséklésére, illetve felszámolására alakult ki. Szükségszerűsége az Európai Unióban az 1960-as években érlelődött meg. Ekkorra válik ugyanis érzékelhetővé, hogy a mezőgazdaság erőteljes fejlődése, amelytől a különböző térségek gazdasági kiegyenlítődését is várták, nem hozta magával a remélt eredményeket. Mi több, a különbségek még nőttek is a Közösség fejlett és fejletlen régiói közt. A nemkívánatos jelenségre a tagországok kezdetben önálló regionális politikával próbáltak válaszolni. Ezek a politikák mind eszközeikben, mind működésükben országonként változtak, sőt sok esetben a közös versenypolitikát is sértették. A helyzet megoldására 1965-ben az Európai Bizottság jelentést4 készített, amelyben egy sor javaslatot tesz a tagállamok közötti együttműködésre. 1968-ban pedig a nemzeti politikák koordinációjára létrehozták a regionális politikáért felelős főigazgatóságot [56]. A ’70-es években a regionális politika ténylegesen is közösségi szintre emelkedett. 1971-ben megszületett az első regionális támogatásokat szabályozó direktíva. A ’70- es évek második felében és a ’80-as években többször került sor a regionális politika reformjára. Először 1978-ban, amikor a pénzeszközök bővítése történik meg. Ekkor döntötték el, hogy a tagállami és a közösségi támogatásokat össze kell hangolni, és hogy a közösségi támogatás nem válthatja fel a tagállami támogatásokat. Szintén ekkor vezették be a fejlesztési tervek készítését. A második reformra 1984-ben került sor, amikor azok a régiófejlesztési források, melyek a Bizottság hatáskörébe tartoztak, a Közösségi Kezdeményezések nevet kapták. Az 1988-as Delors-féle reformcsomagban összehangolták a regionális politika különböző alapjainak tevékenységeit, egységes eb eket fektettek le, újraszabályozták a Strukturális Alapokat, és meghatározták azok működésének alapelveit és a célkitűzéseit. 1991-ben új reform előkészületei kezdődtek meg, melyeket az 1993-ban életbe lépett Maastrichti Szerződés véglegesített. A szerződés módosította az 1988-ban meghatározott célkitűzéseket, és felállította a Kohéziós Alapot, melynek feladata a legfejletlenebb tagállamok felzárkóztatásának pénzügyi támogatása. 1999 márciusában az Európai Tanács berlini ülésén elfogadott AGENDA 2000-t. Ez a programcsomag az Unió bővítési stratégiáját és annak finanszírozását rögzíti. Döntés születik arról is, hogy a Strukturális és a Kohéziós alapokból történő finanszírozás nem haladhatja meg a kedvezményezett tagország GDP-jének a 4%-át. A csatlakozásra váró államok felzárkóztatására létrehozzák az Előcsatlakozási alapokat. 4 Az Egyesítő Szerződés néven ismert dokumentumba összevonták az Európai Közösségek elnevezés alatt az Európai Szén- és Acél közösséget, az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget. 76