Bárdosi József: Évek és képek. Történelem és/vagy esztétikum. 1960-2010 (Budapest, 2017)
II. Évek és képek 1960-1989
„Ha egyenesen állsz, ne törődj vele, hogy az árnyékod görbe!" kínai közmondás Bizonyos periódusokban a művészek szokatlan aktivitással reagálnak az eseményekre. Ilyen izgalmas és pergő időszak volt az 1975 és 1984 közötti évtized (plusz-mínusz két-három év), amikor jobbnál jobb művek születtek a fiatal művészek műtermeiben. A korszak azonban kicsit - olykor nagyon is - József Attila-i volt: fecsegett a felszín, és hallgatott a mély.228 A mélyben, a műtermekben valóban izgalmas dolgok történtek, de a lefojtottság miatt ebből nem sok látszott. A kor unalmas, szürke mozdulatlanságát a legjobban egy nagy szürke árnyékkal lehet kifejezni. Mielőtt feltesszük a kérdést, hogy 1983-ban miért éppen ez az árnyék került egy fiatal képzőművész látóterébe, felidézek néhány dolgot az árnyék művészettörténeti szerepéről. „Az utánzás története a művészet keletkezésével azonos: egy görög leány bottal körberajzolja búcsúzó kedvese árnyát a mediterrán homokfövenyen. A művészet keletkezésének vándoranekdotája egyben a mágikus utánzás szép példája is. Az anekdota még a 19. században is élt. Ferenczy István Pásztorlányka, avagy a szépművészetek kezdete című klasszicista szobra pontosan azt a pillanatot jeleníti meg, amikor a szép, ifjú leány leguggolva körberajzolja kedvese árnyát egy bottal. A görög leány késői utóda, Victor Vasarely szemfényvesztő tanulmánya 229 is az árnyékproblémát veti fel újra. Vasarely tovább nehezítve a dolgot, torzulva ábrázolja az árnyékot. Ferenczy szobrának leleménye, hogy sem az ifjút, akit néz a leány, sem az árnyat, amelyet körberajzol, nem jeleníti meg. Vasarely tanulmányán már az alkotó sem látható... Ferenczy István szobráról egyébként a lessingi termékeny pillanat, Vasarely grafikájáról Platón barlanghasonlata jut eszünkbe."230 A különféle jelenségek érzékelése során könnyen összetéveszthetjük a látszatot a valósággal. Fordított helyzetben maga a tárgyi valóság is vezethet téves ítélethez. Épp ez a jelenség ragadta meg Fábri Zoltán filmrendezőt is: az Isten hozta őrnagy úrTM című filmjében Tót úr és az őrnagy esti sétája során ároknak vélve átugranak egy árnyékot, majd amikor 228 JÓZSEF Attila: A Dunánál (1936. június) 229 Victor Vasarely: Szemfényvesztő tanulmány, 1936, gouache, 36x36 cm, Vasarely Archívum: visszatérnek, rájuk köszön az árkot ásó ismerősük - kiteljesítve az érzékelés bizonytalanságát felhasználó Örkényi abszurditást. Fillenz István azok közé a képzőművészek közé tartozik, akik az 1970-es évek végén kezdték 230 Bárdosi József, Csendélet-Trompe Toeil=B. J., Tulajdonságok nélküli művészet, Bp., Orpheusz Kiadó, 2005, 84. 231 Fábri Zoltán: Isten hozta, őrnagy úr! (1969). A forgatókönyvet Fábri Zoltán írta Örkény István Tóték című kisregénye alapján. 153