Bárdosi József: Évek és képek. Történelem és/vagy esztétikum. 1960-2010 (Budapest, 2017)

II. Évek és képek 1960-1989

örökítette meg. A fotó egyébként ugyanolyan ellenőrzött propagandakép, mint amelyek korábban Lenin elvtársat, majd később Rákosi és még később Kádár elvtársat ábrázolták az értük rajongó nép körében. Szóval adott egy fotó a múlt időből, amely újra ábrázolható a bizonytalan identitásé posztmodern jegyében. Nézzük, miképp is találkozik Konkoly alkotásán az idő (múlt és jelen), a stílus (a hiperrealizmus és a posztmodern) és a téma (nácizmus és demokrácia) hármasa! Ha alkotórészeire bontjuk a képet, akkor értjük meg a korszak mivoltát. Konkoly alapvetően négy elemből rakta össze művét. Először látunk egy náci ünnepet ábrázoló archív fotót, amelynek hátat fordít egy fiatal lány - ez utóbbi egyébként egy másik fotóról származó motívum. A kompozíció harmadik eleme a jelenetet keretező nagy sárga-barna felület, a negyedik pedig a kályhaezüsttel felfestett német gót betűs „Bölligfeit" (Boldog idők) felirat. A kép üzenete az ellentétek egyidejűségére épül. Talán mondani sem kell, hogy a náci ünnepet ábrázoló jelenetnek hátat fordító lány az elutasítást szimbolizálja, mint ahogy a lány intellektuális szomorúsága is ellentétes az eltorzult fejű, hisztérikusan nevető náci nőkével. A jelenetet keretező felület színszimbolikája is az ellentétre utal: a barna a militarizmusra, konkrétan a nácizmusra, a sárga pedig értelemszerűen zsidóságra. Az ellenté­tet még azzal is fokozza a művész, hogy a durva ecsetvonásokkal festett barna­sárga színek lángnyelvként harapnak egy­másba. A festmény dátuma 1984, amely akarva-akaratlan előhívja agyunkból Orwell regényét, a József Attila szavaival vörös fasizmusnak nevezett szörnyűsé­get, hisz Konkoly Gyula a vörös fasizmus elöl emigrált Nyugat-Európába. 172

Next