Bárdosi József: Évek és képek. Történelem és/vagy esztétikum. 1960-2010 (Budapest, 2017)
I. Bevezetés 1955-1960 - Egy lektor, két lektor, három lektor
azokat az írókat és művészeket, akikben nem lobogott az a bizonyos pártos szenvedély, vagy legalábbis nem imitálták, hogy látják és elfogadják a »fennkölt célokat«.”45 Aztán volt egy harmadik hiba is. Korábban felvázoltam, hogy az agitátor-tanító-szónok alakjából gyúrták össze a Lenin-ikonográfiát, majd később ebből egyszerűsítették vissza a sztahanovista alakját. Az ikonográfia kialakulásakor Lenin elvtárs már nem élt, a sztahanovista úgyszintén nem létező frankensteini figura volt. A Három lektor( 1955) viszont nagyon is létező, mondhatni hús-vér figura volt, pont ez volt a kép harmadik hibája. „Az értetlenségben azonban szerepet játszhatott az is, hogy a kor ikonográfiai kánonja értelmében lehetett ugyan történelmi személyiségeket (értsd: Lenin, Sztálin, Rákosi) ábrázolni, továbbá a szocialista munka frontját emblematikusan megjelenítő allegorikus figurákat, mint »a kohász, a vasöntő, a bányász, a szovjet vadász« (a la Geraszimov) - de három lektort?'46 A kép megszületésének körülményeit és helyszíneit Domokos Mátyás egészen részletesen megvilágítja a már többször idézett Képregény című memoárjában. A visszaemlékezés részletei korábban ismeretlenek voltak, és ha nem íródnak le, akkor pótolhatatlanul el is vesznek mind az irodalom-, mind a művészettörténet fontos tényei közül. Domokos visszaemlékezése felidézi a Rákosi-korszak huszonkettes csapdáját 47, amely hasonlatos a farizeusok csapdájához. A farizeusok szavakkal akarván tőrbe csalni Jézust, megkérdezték tőle, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak, mire ő azt válaszolta: „Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak, és ami az Istené, az Istennek."48 A Rákosi-rendszer nagy dilemmája az volt, hogy lehet-e egyszerre benne lenni a rendszerben és el is utasítani azt - másképp fogalmazva a kimondás és a hallgatás dilemmája. Csernus festménye kimondta, „milyen fásultak" a szocializmust építő Magyarország szellemi munkásai. Továbblépve azt is mondhatjuk, hogy nem az a baj, hogy a lektorok fásultak, hanem az, hogy a király meztelen. No, nem Mátyás király, hanem az a bizonyos Rákosi Mátyás király. A kimondásnak ezt az egészen más módját választotta Ránki György zeneszerző, amikor Pomádé király új ruhája (1953)49 című gyermekoperáját megírva a mesék világába helyezte át az igazság kimondását. Koszorús költőink azonban nem így látták a helyzetet. A kommunizmus dicséretében élenjáró szorgalmas poéták közül egynek „ideidézi szellemem hevét s nevét"50, hogy teljes legyen a „Rákosi-kór" továbbélő pokoli apoteózisa. 45 Domokos, /. m., 855. 46 Uo„ 855. 47 Joseph H Eller , A 22-es csapdája, ford. Papp Zoltán, Bp., Gabo Kiadó, 2011. 48 Máté evangéliuma, 22:15-22, Károli Gáspár fordítása. 47 Ránki György Pomádé király új ruhája című gyermekoperája a rádióban bemutatott (1951) siker után háromfelvonásos operává bővítve 1953. június 2-án került színpadra a Magyar Állami Operaházban. Az opera alapjául szolgáló szatirikus történetet a dán mesemondó Andersen jegyezte le. 50 József Attila Születésnapomra című verséből (1937. április 11.). 32