Bódy Gábor: Egybegyűjtött filmművészeti írások 2. (Budapest, 2020)
Psyché
és elveszti ezen a ponton a világot is, a másvilágot is. Nárcisz önmagába zárul, és ezzel a férfi nagy lehetőségeit akár az életben, akár az élet fölött kizárja magából. — Tóth László pályáján belül megvolt mind a két elem. Megvolt a nárcisztikus mozzanat, ahogyan az a Nárcisz-tragédiában kifejeződött, másrészt nyilvánvalóan egy metafizikai hajlam is, amely nemcsak a költészetéből, hanem a tudomány és a filozófia iránti vonzalmából is kitetszik. - Igen, az érdeklődése a tudomány és a művészet felé viszi, viszont annyira nárcisztikus lény, hogy ezzel kudarcra ítéli önmagát. Aminthogy Tóth Lászlóval tényleg az irodalomtörténetben és a történelemben ez történt. Tele volt nagy tervekkel, nagy szándékokkal és fiatalkori halállal. Nem tudta önmagát igazán kibontani. 32 év jutott neki, mint József Attilának, Petőfinek csak 26, Shelley-nek, Keatsnek 28 év jutott, és mégis egy Petőfi, egy Shelley, egy József Attila meg tudta alkotni az igazit. Mintha előre tudták volna, hogy az ő életük rövid lesz, azon a rövid életen belül ki tudták fejezni magukat. Tóth László csupa szétágazó terv volt. És a 32 év, ami neki jutott, ezekhez a tervekhez kevésnek bizonyult. Csak a kezdeteket, a csonkokat, a törmelékeket látjuk, de magát a shelley-i értelemben vett nagy művet Tóth Lászlónál nem találjuk. — Mi magyarázza mégis a vonzalmadat és szeretetedet iránta? — Talán éppen ez az esettség, ez a félbetörtség. Nem egy diadalmas alkotó... Tóth csupa kapkodás, tervezés és a terveknek hátat fordítás. Éppen ez ragadott meg benne, ahogyan önmagát kudarcra ítéli. Ahogy Károlyi Amy mondta: „úgy látszik a beépített óra az nem jól járt, késett”. Lehet, hogy van ilyen belső órája, belső eseménykapacitása mindenkinek, s egy ember végül is 1000 év alatt ugyanannyit élne meg, amennyit 50 év alatt leélt, csak más ritmusban. — Valószínű, hogy Petőfi 26 éve ugyanolyan hosszú, mint mondjuk Czóbel Minkának a 90 esztendeje. — Czóbel Minka? — Czóbel Minka. Ez egy későbbi magyar költőnő, aki született 1855-ben és meghalt 1947-ben, rendkívül hosszú élete volt. Annak ellenére csak úgy az élete középső időszakában, 30 és 50 éves kor között tudott alkotó, teremtő lenni. Előtte kislány volt, utána falusi gazdaasszony lett, hiába jutott neki ilyen sok esztendő, attól nem tudott többet produkálni. yTLa