Cseresnyés Márk (szerk.): A Magyar Művészeti Akadémia Évkönyve 2013 (Budapest, 2014)
Események, dokumentumok
m 98 SUPKA MAGDOLNÁRA EMLÉKEZVE ■ A Józsefvárosi Galéria Hommage a' Manna címmel nyitotta meg kiállítását dr. Supka Magdolna Széchenyidíjas művészettörténész, az MMA posztumusz tiszteleti tagja emlékére. Az eseményt a Magyar Festészet Napja alkalmából rendezték meg. A megnyitón Kernács Gabriella művészettörténész mondott beszédet. Hommage a' Manna Vincze Ottó képzőművész, a Szentendrei Vajda Lajos Stúdió tagja 2010-ben kiállított egy installációt, benne víztükör mélyén egy felirat: „Művészetről beszélni annyi, mint víz alatt énekelni." Van ebben igazság, mégis, sokan újra meg újra megpróbáljuk. Megkíséreljük a lehetetlent. Fönnmaradt egy anekdota Nurmiról, a finnek egykori csodafutójáról, aki híres volt arról, hogy rettenetes grimaszokat vágott futás közben. Amikor megkérdezték tőle, hogy miért, azt mondta: „Mert mindig gyorsabban akartam futni, de sose sikerült.” Nagy a varázsa a lehetetlennek. Pilinszky János így kezdi Alkohol című versét: Előhívom a lehetetlent. És mi mást tesznek a művészek? Képeikben, szobraikban újra meg újra előhívják a lehetetlent. Megteremtik a sosemvoltat. És még közöttük is nem kevesen újra meg újra megpróbálnak beszélni róla. Supka Manna csodálatosan énekelt a víz alatt. És akinek volt füle a hallásra, meg is értette. Ő pedig azok közül való volt, akiknek volt szemük a látásra. Szerb Antal írja William Blake angol költő, festő verséről: „Tigris, tigris, éjszakánk erdejében sárga láng... ” (Szabó Lőrinc ford.), hogy a szenvedély tökéletesebb megfogalmazását nem ismeri. Manna szenvedélyből volt művészettörténész. Lángolt, égett, lobogott a jó művek előtt, megragadta az ember karját: „Te... látod ezt? Hát ez valami félelmetes!" A szenvedélyből művészettörténész típusa - attól félek - kihalóban van, Manna talán az utolsó mohikánok egyike volt. Ugyanaz a szenvedély fűtötte, mint a művészeket. A SZÉPET, amelynek az utolsó töltényig, utolsó leheletig kitartó katonája volt, is szenvedélyesen értelmezte. Valahogy úgy, mint Rilke egyik Duinói elégiájában, ezt a versciklust Manna Féja Gézához, a népi írók körébe tartozó íróhoz, irodalomtörténészhez, első férjéhez írt leveleiben többször említi. Az Első elégia Nemes nagy Ágnes fordításában így kezdődik: „mert hisz a Szép nem más, mint az iszonyú kezdete, mit még elviselünk, s mennyire bámuljuk, mert megveti szemtelenül, hogy összetiporjon. Iszonyú minden angyal." Nem véletlen Manna egész életén át lángoló csodálata Aba Novák Vilmos „iszonyú angyalai”, hatalmas erejű alakjai, sötétből kiragyogó égő pirosai iránt, s halála pillanatáig tartó harca, hogy a méltatlan rágalmakat, az erőszakos felejtés rétegeit lerobbantsa róla. Ezt is a művészettörténész feladatai közé sorolta. „Becsüljünk mindent értékén, ez az, amit akarok” - mondta Aba Novák Vilmosról készített filmünkben, amelyben továbbörökített egy csodálatos történetet. Helyszín: Párizs, 1937, a Világkiállítás magyar pavilonja. Magyarország Trianon óta először vesz részt világkiállításon, kitörés ez is a vesztesek karanténjából. Kicsomagolják, falra rakják Aba Novák Vilmos Magyar-francia történelmi kapcsolatok című óriás pannóit, amelyeken 28 méter hosszan, 8 méter magasan rohan a filmszerű vágásokkal szabdalt történelem, az 1456- os nándorfehérvári diadaltól. Anjou Nagy Lajos pécsi egyetem alapításán, Bercsényi francia huszárezredén, a Rákóczi-indulót megzenésítő Berlioz arcképén át az 1848-as forradalomig. Belép Pablo Picasso, a Világkiállítás elnöke, aki Guernica című képét állítja ki a francia pavilonban. Jelen van magyar részről Mihalik Sándor, a kiváló muzeológus. Manna: „Mihalik Sanyi mesélte először azt, hogy Picasso föl-alá futkározott, amikor csomagolták ki az Aba Novák pannókat és »Ki ez a barbár zseni?!« - ezt kiabálta, és azt tudni kell, hogy náluk a barbár nem azt jelenti, mint nálunk, hogy romboló, hanem a primitívben lévő őserőt. És Aba Novák Grand Prix-t kapott a Világkiállításon, nagydíjat! Ahol Picasso volt az elnök!” Manna egész arcát beragyogó mosollyal mondja mindezt, hajában fénylik az ezüst csík, ezüstfejű botjával kopog a padlón, legmélyebb hangját használja, Kernács Gabriella beszéde 2013. október 21. Fotó: Lugosi Lugo László