Dobai Péter: Magyar kereszt. Irodalmi forgatókönyv - Láthatatlan filmtörténet (Budapest, 2019)
Dobai Péter: Magyar kereszt (irodalmi forgatókönyv)
Még néhány francia szót mond, ezek Gyarmathy Tihamér festmény címei. Censification... Espace en expansion... Croissance ... Recontre des Espaces... Terek találkozása, Istenem! Az iménti verset elmondó nő - noha senki nem figyel rá - tovább beszél. Verset mondó nő Ez József Attila verse! Én fordítottam franciára... Mindig is rajongtam a geometriáért és az integrálszámításért... a párhuzamosok! Ó, Bolyai János... (Az egyik szép szőke pincérlánynak int, az odasiet.) Hozzál, szívem, még egy pohár pezsgőt... Bolyai Jánosnak! Ahol az időknek vége, ott kezdődnek a terek! Barth sokáig néz, „figyel” egy festményt. Jánosy Ferenc („Firinc”) képe ez, Bódy Gábor arcát idéző portré. Mellette Barth kézzel írt mementó-plakátja. Kezdetben volt a halál - Bódy Gábor, 1946-85 Az igazi múzeumok a föld alatt vannak. Az igazi képeket bemeszelte a tisztaság. Az igazi Észak nem olvad. Az igazi Dél halálos napszúrás. Régen nem él már Bódy Gábor és már régen nem halott. Egykor úttörő, sőt megütközést keltő művei immár a filmkultúra szerves részévé váltak. Nem hiába. Things don't finish just because they stop happening. (A dolgok nem fejeződnek be pusztán azáltal, hogy megszűnnek történni.) Mi több: amikor egy alkotó végleg elválik műveitől, azok attól kezdve igazán az övéi, nincs több beavatkozás, a beavatás veszi kezdetét. Bátor lehetne ezt az emlékezést Ady egyetlen verssorával nyitni, miképpen zárni is, Gábornak bizonyára tetszene: Ah, de minden élet mindegy. Mi történt vele, miközben merészen mást akart? Ama sokat idézett Pasolini-mondat igazolódott volna be barátom sorsán, miszerint: ...az utazás megkezdődött, az út véget ért... A kezdetek zarándoka az ember: visszatér régi helyekre, ha elmúlott, „lezajlott” időkbe - „időségekbe”, „Gezeiten” - nincsen és soha nem is lesz visszatérhetése. 16 16 Sűrítés, Táguló tér, Kereszteződés - 106 -