Gróh Gáspár: Szabó Dezső. Kivezetés a szépirodalomból (Budapest, 2020)
És Ady…
[158] És Ady... a nyoma: motívumokban, látásmódban. Ez a hatás önálló életet élt, de részt kapott benne a szellemi környezete is, így Juhász Gyula és Szabó Dezső, utóbbit a kétségkívül nem az örökkévalóság távlatában és igényével született vers is igazolja. Az abban használt „öregapja” megjelölés eredetileg leszármazást, genetikai kapcsolatot jelentett (ugyanúgy, ahogyan az egyik első József Attila-vers címében az „ősapám” kifejezés). Első jelentése szerint tehát Ady Szabó Dezső közeli szellemi felmenője (ahogyan Ady Dózsa György unokája). József Attila, miközben ezzel a jelentéssel is játszik, de a kifejezést, az életművek minőségi különbözőségére utalva használja. Ebből viszont az következik, hogy nem a könyvkereskedő árusítja mérsékelt áron Szabó Dezső műveit, hanem irodalmi, eszmei értelemben Szabó Dezső adja olcsón Adyt. Ezt a sarkos ítéletet a vers egészére jellemző irónia enyhíti, az végeredményben inkább csipkelődés, mint elmarasztalás. Az „öregapja” kifejezés tehát distanciát teremt, kritikai viszonyt jelent, de nem szakítást. Ez a hangnem jellemzi egyébként József Attilának a Szabó Dezsővel történt személyes találkozásról beszámoló levelét is, okkal feltételezhetjük, hogy ez az irónia inkább volt elnéző, mint ellenséges, és József Attila Szabó Dezső igazságaival, sőt, akár némely igazságtalanságával is azonosulva tapsolt neki a rövid és eredménytelen beszélgetésük estéjén sorra került előadásán. Szabó Dezső inspirációja érződik József Attilának a Bajcsy-Zsilinszky Előőrsében megjelent cikkein, ami nem csoda, hiszen ott rövid ideig szerzőtársak voltak. Stílusa, szemlélete néhol egyenesen Szabó Dezsőt idézi, így vitriolba mártott tollal a szatíra (sőt, pamflet) nyelvén írt mások mellett Klebelsberg Kunóról (Lovas szobrot Klebinek!). De kifejezetten Szabó Dezső tézisei kísértenek Babitsnak Az istenek halnak, az ember él című kötetéről írt kegyetlen kritikájában 232. Ebben szóvá teszi öncélúnak ítélt szójátékait („úgy vagyunk vele, mint valami rím-ügynökkel, akit ha kidobunk az ajtón, bejön az ablakon”233), és, ahogyan Szabó Dezső, Adyval összevetve lesújtó véleményt fogalmaz róla. „Babits formája, ahol valóban forma, afféle gyári áru, kész öltöny, amely mindenkin, így Babitson is jól áll. Csak a hozzáértő veszi észre, hogy a derék lötyög, vagy a szivarzseb félig a hóna alá esik, az ujj túl hosszú, a nyak pedig alacsony és eláll. Ady állatbőrökben járt. Nem szabta azokat semmiféle szabó , mégis mind királyi volt. És mielőtt meglátogatta volna istenét, mindig új vadállatot ejtett el, úgy járult eléje.”234 232 József Attila, „Az istenek halnak, az ember él”, in Tanulmányok,..., 61—77. 233 Uo. 64. 234 Uo. 73.