Jánosi Zoltán: Ratkó József - Közelképek Írókról (Budapest, 2017)
I. Nyugtalan évek sodra
RATKÓ JÓZSEF versei és műfordításai című kötetet, amely (már 1953 után) egész költői életművének legelemibb és legerősebb poétikai és erkölcsi orientációja lesz. „’53-ban kezdtem el az írást nagyon más színvonalon, és amikor az olvasmányaim elvezettek József Attilához, akitől szerintem ma a legtöbbet lehet tanulni fiatalnak, akár költő, akár pedig nem az, akkor kezdtünk el ketten a ceruzámmal valamivel jobb verseket írni”17 rögzíti József Attila szerepét pályája indulásában. S életútja teljes ívében is igen gyakran utal majd vissza József Attila szerepére műveinek formálódásában. József Attila személyiségében, sorsában nemcsak a költői példát, hanem személyes sorstörténete számos vonásának tükörképét is megtalálja. „Természetes, hogy aki ma verset akar írni, az József Attilát ki nem kerülheti. Én sem kerülhettem ki: már 1952-ben, amikor kezembe jutott az egyik könyve Cserépfalvi kiadásában (ócskapiacról vásároltam), nagyon megszerettem, annál is inkább, mert az én gyerekkorom kísértetiesen hasonlít József Attiláéhoz. Az én anyám is rákban halt meg, én is nevelőszülőknél nevelkedtem, aztán gyermekotthonban voltam, apám részeges ember volt, és így tovább. De nem csak ez, hanem az is hozzáköt - mert nem tudom kikerülni őt -, hogy rendkívül tiszta, nagy művész. Azt hiszem, ő a világ legkisemmizettebb, legnagyobb és legtisztább embere, művésze, költője. És aki ma verset akar írni, az nem hinném, hogy ki tudná őt kerülni, más nyomdokon indulhatna el.”18 József Attila hatásának súlya, ennek újra és újra történő fölmérése az eligazító fény erejének sugárzásával kíséri végig a teljes Ratkó-pályát. „Elődöm, mesterem és apám József Attila, akit a még hívő gyermek konokságával és hitével próbáltam föltámasztani magamban. Költői létem 17 Beszélgetés Ratkó Józseffel , Uo., 388. 18 Rádiós interjú Ratkó Józseffel , Uo., 395. 30