Mohi Sándor: Átmeneti idők. Mohi Sándor beszélgetései Huszárik Zoltánról (Budapest, 2021)
Gelencsér Gábor filmesztéta
105 GELENCSÉR GÁBOR FILMESZTÉTA (M1) A Szindbádda az első találkozásom tizenötéves korom körül történhetett, tehát nem ’71-ben, amikor a filmet bemutatták, mert akkor tízéves voltam. Talán először a televízióban láttam, és ne adj’ isten, fekete-fehérben, de erről sincs emlékem. A Szindbáddal kapcsolatban hadd legyek frivol! Egy kamasz számára a film olyan fajta élményeket is nyújtott, amelyek abban az életkorban különösek voltak. Nevén nevezve a dolgot, szép nőket, meztelen testeket. A mai napig előttem van a hóban gördülő nő képe. Huszárik filmjét tehát egyszerűen jó volt nézni. S nemcsak a női test miatt, hanem az érzéki szépsége, a hangulata miatt. Miközben, s ebben ma már biztos vagyok, nem értettem. Megjegyzem, lehet, ma sem értem, és nem is kell feltétlenül minden elemében érteni. Akkor még hiányzott a tudatos elemzői attitűd, nagyon erős volt ellenben az élményszerűség. Ami nem biztos, hogy fogalmilag megragadható, márpedig ez így van jól. Huszárik esetében különösen fontos, hogy filmjei nem feltétlenül fogalmi értelmezésért kiáltanak. Nem úgy működnek. Költőibbek annál. Nem fogalmi, hanem élményszerű, intuitív, érzéki élvezetet nyújtanak, amit nem kell mindenáron megmagyarázni. Talán a korai Huszárikélményem autentikusabb volt, mint a mostani, amikor próbálom minden elemét, minden hatásmechanizmusát kifejteni, megírni, megtanítani ezeknek az egyébként nagyon összetett és bonyolult filmeknek. Örülök, hogy az életkori sajátosságok miatt a közvetlenebb élményt is át tudtam élni. Huszárik különleges magyar filmtörténeti pozíciójának is köze lehet mindehhez. A Szindbád nem egyszerű film, rendkívül formabontó, az elbeszélés, a képalkotási módja egészen különleges, szinte kísérleti jellegű. És mégis, a magyar filmtörténet egyik legegyértelműbben kanonizált és legnépszerűbb filmje. A best of listákon, a közönségszavazásokon a Szindbád ott van az élen. Ez igen ritka dolog. Értékelhetünk egy filmet magasra esztétikailag, filmtörténetileg, tisztelhetünk, miközben kevésbé szeretjük, a magunk örömére ritkán nézzük újra. Avagy fordítva, vannak népszerű filmek, amelyek viszont az esztétikai kánonban sehol nincsenek. A Szindbád viszont mindkettőt tudja. Akad azért még ilyen, Makk Károlytól a Szerelem, Jancsótól a Szegénylegények, de azért nem sok. Huszárik és kora bonyolult, összetett kapcsolat. Egyfelől nem illett a saját korába mint alkotóművész, mint személyiség, nem kedvezett neki ez az időszak. Másfelől viszont mégis, mindennek ellenére meg tudta csinálni, amit akart. Ebben egyfelől benne van, hogy ugyan az ötvenes években eltávolították a főiskoláról,