Mórocz Gábor: Buda Ferenc - Közelképek Írókról (Budapest, 2020)
A kórótól az óceánig. Szempontok a Jön a jövő című vers értelmezéséhez
BUDA FERENC lés171 - Buda költeményében egy figura etymologicával, azaz tőismétléssel is kiegészül (hiszen a „jövő” szónak is a „jön” a töve), s így a „jön” igető háromszor fordul elő egymás után egyetlen verssorban. Az első sort követően a két szöveg - tartalmi szempontból - meglehetősen széttartóvá válik. Buda Ferenc verse akár József Attila költeményének kifordításaként, lefokozásaként is értelmezhető. A jövő képzetét Buda érzéki-konkrét formában is megjeleníti, méghozzá a „koplaló szamár” metaforával teszi szemléletessé ezt az absztrakt fogalmat, így végső soron az eredeti szövegben szereplő „darázs” „szamáréként él tovább a parafrázisban. Míg a „darázs” és a „jövő”, illetve a hozzájuk kapcsolódó fogalmi tartalmak összemérhetetlenek, a két állatfigura már könnyen összehasonlítható egymással: az életerős, támadásra kész darázshoz képest a koplaló szamár alacsonyabb létszintet képvisel. Az értékcsökkenés tendenciája a növényi világ képzetköréből származó motívumok esetében is világosan megmutatkozik. A „rózsa” helyére Buda Ferenc versében a „kóró” kerül, amely - a virággal szemben - nem képes (meg)hajolni, csak törni (a hajlás, meghajlás fogalmát itt mindkét költő pozitív konnotációval ruházza fel). A Jön a jövő első versszakának utolsó sora - egy inverziós ismétlés keretei között - József Attila költeményének címét, illetve témáját is megidézi („Nyár lett a tél. Tél lesz a nyár?”). Ugyanakkor nehezen vonható kétségbe, hogy ha mű immanens megközelítést alkalmazunk, ez a sor szervetlennek tűnik a versszövegen belül. Míg az első három sor valamifajta egységet alkot 171 A József Attila-vers epanalepszisére vonatkozóan lásd Tverdota György elemzését. Tverdota György, „Nyár", in Tverdota György, „szublimálom ösztönöm”. József Attila-versek elemzései (Budapest: Universitas Kiadó, 2004), 190. 204