Palotai János: Benkő Imre - élet-mű (Budapest, 2018)

Pálya-képek

és annak környezetéről, jól mutatják, hogy az ember létrehozta saját (kép)mását, amire más példa is van az albumban. Az alakokon egyszerre látni a faktúra-textúra-struktúra szintjeit és szintézisét. A kép készülhetett volna másutt is, így a lokális egyben globális. Az album befejező részében monumentális kő- és betonépítményeket látunk, New York-i felhőkarcolókat, amelyek egyben giga-reklámhordozó felületek. Némely fotó az üvegfalon tükröződve megkettőződik, sajátos teret képezve. Első képén, a Times Square-en két színes bőrű rendőr néz a kamerába, mögöttük a hátteret gigantikus épületek zárják le, mintha rájuk dőlnének. Ugyanígy, a Manhattan más utcáin készült képeken is a vertikum, a posztmodern építészet és a méretek dominálnak (Utak/Ways, 111., 112. oldal). A tiszta geomet­rikus formák az épülő József Attila-lakótelepről készült harminc évvel korábbi sorozatán tűntek fel először. A méretekkel játszik Brooklynban, amikor közvetlen közelről vesz le egy „óriásra nőtt” reklámcipőt, ami szinte „rátapos" az alatta elhaladó férfira. Jár az ortodox negyedben, kopott, inkább elegáns. Benkő Imre kísérlete, térrel való játéka eszünkbe juttatja Martin Heidegger filozófus megállapítását, aki szerint a 20. század képzőm­űvészete számára kihívást jelent a tér, mert ezáltal talál igazolást idő­szerűségére: „Ha egyszer elis­mertük, hogy a művészet az igazság működésbe hozása, az igazság pedig a lét el-nem-rejtettsége, akkor vajon nem kell-e, hogy az igazi tér a képzőművészeti műben is mértékadóvá váljon, mint ami legsajátabbját felfedi?”'16 Benkő utóbb említett, nyílt terű képein a horizon­tális tengely érvényesül. Ez folytatódik következő „térbeli" albumában is. 46 Martin Heidegger, A művészet és a tére­dő.....költőien lakozik az ember" - Válogatott írások, ford. Bacsó Béla el jár Harlemben és a West Side-on, ahol két fehér ruhás matrózt fotóz le, egyfajta kontrasztjaként a Har­lemben készült képeknek. Megke­resi a tágabb tereket is, így a Cent­ral Parkot, a Williamsburg Bridge „szellős” vasszerkezetét, a ten­gerparti részt: Coney Islandet, Brighton Beachet, ahol két idő­sebb nő sétál. Ráncos arcuk ha­sonló a Pesten fotózott kortár­saikéhoz, ruhájuk azonban nem WEST SIDE. NEW YORK, USA | 1999 al, Budapest-Szeged, T-Twins Kiadó- Pompeji, 1992, 211-219. 76

Next