Sulyok Miklós: Bodonyi Csaba építészete (Budapest, 2019)

Mesteriskola 1970-72 - Tanulóévek Plesz Antal mesteremnél

i" Színészlakások és műhelyek, mesteris­kolai vizsgamunka, 1972­­­ Mesteriskolai tervpályázat, Intézmény­­központ, Budapest, Moszkva tér (Széll Kálmán tér), modell, 1971 Ceglédi Ifjúsági ház, tömegvázlat, 1971 Plesz Antal 1963-ban került Miskolcra. Rövid idő alatt közismertté vált, s tekintélyt szerzett a város szellemi életében, melybe módszeresen bevezetett, mintegy megosztotta kapcsolatait tanítványával. Így ismer­tem meg Szalay Lajost, Feledy Gyulát, Kondor Bélát, Csohány Kálmánt, Lenkey Zoltánt, Rékassy Csabát, Kunt Ernőt, Lukovszky Lászlót, Végvári Lajos műtörténészt, Őry Lajost, a neves kassai építészt, akit a háború után kitelepítettek, valamint más képzőművészeket, színésze­ket, újságírókat, rádiósokat, az akkori híres Művészklub látogatóit. A Mester révén magam is a helyi szellemi élet középpontjában találtam magam. Beavatott lettem. Ugyanez történt a Mesteriskolán is. A meghívott neves értelmiségi előadók előadás után valamiért rendsze­resen Plesz Antallal a fehér asztal mellett folytatták az eszmecserét, melynek részese lehettem, s az elő­adáson túli ismeretekhez és élményekhez juthattam. Munkaidő után (és közben) más szellemi forrásokból is merítettünk erőt az esti borozgatások, beszélgetések, viták alkalmával, megidézve Németh László, Lao Ce, Kosztolányi, Szókratész, Ady Endre és József Attila, F. L. Wright, Le Corbusier, Csonka Pál és mások szellemiségét. Voltak vitáink is persze, például az építészet és városépí­tészet kapcsolatáról, az építészeti tér és konstruktivitás viszonyáról. Mindez: a munka, a beszélgetések, a Mester­­iskola beolvadt valami felidézhetetlen, érzelmileg túlfűtött „kocsmakultúrával" párosult atmoszférába, amely min­dennapos élményt jelentett, ugyanazzal a tanulsággal zár­va a napokat: az építészet lényege és célja az emberépítés („az építés ürügy"). Akkori életünk élményszerű volt. A Mesterem magatartásában megdöbbentően erős és szuverén egyéniség volt, a szocialista nagy tervezőirodai rendbe nem tudott beilleszkedni, ezért a Mesteriskola mentőövként neki is lehetőséget biz­tosított sajátos képességeinek és szabadságvágyának megvalósítására. Átfogó képességeire, kreativitásá­ra jellemző az a vélemény, hogy „mások ott kezdik el a tervezést, ahol Plesz Antal abbahagyja". BODONYI CSABA ÉPÍTÉSZETE 38

Next