Szegő György: Műleírás. Válogatott művészeti, építészeti írások 2008-2020 (Budapest, 2020)
Színházi írások
A varázshegy arcú, fej nélküli, meztelen holttestet mosdat. Csak a figura jelentőségteljes péniszének mozdításakor fogjuk föl, hogy nem kellékbábot látunk. Az üresnek mondott korszellem, úgy látszik, mégis képes tartalommal töltődni. Az előadás végén korabeli némafilmrészletek peregnek: a nagy vetítőablakon mozdony visz a frontokra, az üres városban „halott” női kirakatbábok néznek az első világháborúban eltűnt férfiak után. „Ugyanott és ugyanakkor lett érvénytelenné az a vadonatúj civilizáció, amelyet a két összevetett könyvben, Nádaséban/Ottlikéban [és tegyük hozzá, Mann A varázshegyében is — megj. tőlem, Sz. Gy.] ama bizonyos talányosan leírt Bauhaus építészet jelenít meg, amely egy univerzális racionális térszerkezet által láthatóvá tett utópia modelljeként tűnik elénk” - folytatja a különféle „szocialisták” totális háborúinak századát képértelmező György Péter. A 20. században két véres ideológiai kísérlet bukását is átélte a civilizáció. Az előadás József Attila verseivel indult, vádbeszédet hallottunk a fasizmus ellen. Az este végére szétrobban a színpadkép. Az emberiség nem tanult. Settembrini ma újra elindítja Castorpot a hegyről lefelé: menj, küzdj együtt azokkal, akikhez tartozol, „a varázshegynek vége”. Erre a végszóra a tér darabjaira esik szét, a hegyről köd száll alá. Hans Castorp magányos árnyát Szikora, a rendező C. D. Friedrich Vándor a ködtenger felett című képe szerint állítja be. Maga a „szétrobbanás” a Thomas Mann-nal egy időben alkotó Franz Marc festményét, a Madarakat, és Friedrich száz évvel korábbi Jeges-tengerének kozmikus tájképét is erősen megidézi. Franz Marc 1916-ban Verdunnél esett el. Ezek a festők és Mann, az író, az izmusok felett állnak. Mi meg lent halljuk: „Oh, szégyen gyalázat, hogy mi itt vagyunk az árnyék fedezékében.” Az európai civilizáció kizuhanni látszik, éppúgy imbolyog a semmi szakadéka fölött, mint Hans Castorp alakja Szikora záróképében. A Második hölgy/Elbeszélő előkészíti a fémtepsit... Az előadás optimistább olvasata szerint: vissza kell mennünk a felvilágosodásig. Újra kell kezdeni a fénnyel. theater.hu, 2012. december 6. 367