Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból (Budapest, 2019)

Szabó István (1938): "Ez az a pillanat, amit csak filmen lehet megmutatni"

„Ez az a pillanat, amit csak filmen lehet megmutatni" 247 Nagyon érdekelne, ha elmondanál egy példát, ami ennek a vulgáris értelmezését meg­cáfolná. Olyan példára gondolok, amely azt szemlélteti, hogyan válik egy élményből vagy emlékből egy film struktúrájának része, ahol egészen más szerep hárul már rá. Nem hiszek ezeknek a filmeknek az önéletrajzi jellegében, ezt valami miatt ki­találták, és írják néha a kritikákban. Valószínűleg azért van ez, mert mindig Bálint Andrással dolgozom együtt, és a forgatókönyveket is mindig együtt csináltuk. Ez megint olyan dolog, amit érdektelennek tartok. Inkább azt mondanám, hogy na­gyon sok olyan anyag van ezekben a filmekben, amit olvastam vagy láttam, vagy amit meséltek nekem. A Szerelmesfilmben van egy jelenet: Bálint András megy a vonaton, megérkezik Halász Jutkához, nem találja otthon, ezért téblábol a lakás­ban, majd bemegy a fürdőszobába, megfürdik, közben megérkezik Kata [Halász Jutka]. Első szava az, hogy „Sütök húst!” Ez egy lemásolt jelenet: „visz a vonat...” Ha végiggondolod az Óda mellékdalát, akkor világos, hogy lemásolt jelenet. Vagy a Szerelmesfilm úgy kezdődik: „Az utóbbi időben sokat gondolok Katára... Évek óta nem láttam már...” Radnóti Ikrek hava kezdődik így... Bele is van fényké­pezve a filmbe, mert nincs mit szégyellni rajta... De más dolgok is vannak akár Radnótitól, akár József Attilától, egyszerűen átvéve annak a gondolatnak a szol­gálatában, amelyről mi filmet akartunk csinálni. Lehet, hogy ezt tolvajlásnak kel­lene minősíteni, ezért mi nagyon nyíltan vállaljuk, és megmutatjuk. Ezt fontosnak tartom. Ha saját életednek ilyen vagy olyan motívumát beleveszed a filmbe, az ugyanilyen átalakuláson megy keresztül, ugyanígy egy gondolat szolgálatába szegődik? Nem nagyon szoktam belevenni saját életem epizódjait. Ezt a történetet, hogy van egy fiú meg egy lány, akik együtt nevelkednek fel, valakitől hallottam. Ismerek két ilyen embert, akik egymás mellett nevelkedtek fel, és mindketten mással há­zasodtak össze. Ismerek olyanokat, akik együtt nőttek fel, szerelmi kapcsolat és házasság lett belőle. Aztán ismertem olyanokat, akik nagyon szerették egymást, és két külön országba kerültek. Ezenkívül olvastam is ilyen történetet. Amikor ezt a történetet a kapcsolatok változásáról meg akartam csinálni... A történetnek tulajdonképpen az volt a lényege, hogy milyen borzasztóan nehéz kialakítani egy emberi kapcsolatot, mennyiféle hullámon keresztül változik egy emberi kapcso­lat, milyen különböző hatások érnek két embert, amíg ez a kapcsolat erős lesz. És hogy ez a kapcsolat milyen törékeny, de tulajdonképpen sohasem törik el, végül is örökre megmarad, függetlenül attól, hogy a két ember között megszakad a tényle­ges kapcsolat. A testvéri-baráti érzés megmarad köztük. Tulajdonképpen ezt akar­tam megcsinálni. Erre nagyon alkalmas volt az az ismeretem a két emberről, akik együtt nevelkedtek föl, és a többi említett történet. Ezek ötvöződtek Radnótival, József Attilával. Aztán Andrisnak ez nem tetszett, Jutkának az nem tetszett, ak­kor ők ezt találták ki hozzá, meg azt találták ki hozzá... így alakulnak ki a filmek.

Next