Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre (Budapest, 2021)
Somló Tamás (1929-1993)
„Jancsó elhatározta nagy dühösen, hogy akkor márpedig egy gépállásból vesszük fel az egész jelenetet." 185 Lehet ezek szerint, hogy amit az ember hatásnak vél, az csak a korban egy viszonylag közös stílussajátosság? Nagyon könnyen lehet, hogyne. Milyen törekvéseik voltak akkor? Megfogalmazták maguknak, milyen jellegű filmet szeretnének csinálni? Voltak valamilyen példaképeik? Nem, nem, szándékosan nem. Semmilyen meghatározott példaképet nem állítottunk magunk elé. Negatív értelemben sem? Tehát hogy mi az, amit nem akarnak csinálni? Az természetes, hogy a megelőző évtizednek, a rákosista pártfilmeknek nem akartunk a nyomdokán haladni. Miklós szerette József Attilát, és azt hiszem, ma is nagyon szereti Radnótival együtt. Nagyon szerette volna kibontani József Attila költészetének bizonyos képszerűségét. Magyarul: közelebb hozni mindazt a mondandót, ami egy-egy érdekes és speciálisan József Attila-i szófűzés vagy jelzőrendszer mögött van, és azt képekben vagy képsorokban érzékeltetni. Nem egy az egyben lefordítani. Nem véletlen, hogy a szavaló, Horváth Ferenc, megáll időnként, hogy képben, amely feltétlen nehézkesebb, mint az emberi szó, időt hagyjon bizonyos képsorokra. Előfordul, hogy ismétel bizonyos sorokat vagy szakaszokat, majd vár, és azután folytatja ismét a verset. Fölmerült-e az a probléma, hogyan emelkedjenek túl a puszta illusztráción? Ezt a képi megfogalmazásra értem. Ez volt a legnagyobb probléma. A verssoroknak, kifejezésmódnak nem az elsődleges tartalmát fordítani le képre, mert az talán egyszerűbb lett volna, hanem éppen a mögöttes tartalmat. Mindazt, amit egy-egy József Attila-i kifejezés a maga korában jelentett. A legjellemzőbb az, hogy van a jellegzetesen József Attila-i kor, a gázgyári felvételek, a tüntetők és így tovább. De van olyan látszólagos képi anakronizmus is benne, hogy egy József Attila vers mögött SS-esek jelennek meg a farkaskutyáikkal. Sőt, még van egy felszabadulási kicsengés is benne. Testvéri tankok és környéke. Hát azt inkább muszáj volt a végére tenni. Az tűnt fel ebben a filmben, és talán még a következőben is, hogy képileg egy ellentét van benne. Egyrészt van egy csomó feltűnően ellenfényes, éles kontrasztokkal, a felszálló párán át fényképezett kép, és ugyanakkor másutt pedig a neorealizmus kiegyenlítettebb tónusait próbálja hozni a film. Ez tudatos törekvés volt? Teljesen. Minden egyes képet, hogy úgy mondjam, először megfogalmaztunk. Érdekes, hogy ilyen részletesen kitérünk erre a módszerre, mert ezt később teljes egészében megtagadta Miklós. Azért is kérdezem, mint a kontrasztot... Itt már a [forgató]könyv írását is együtt végeztük, és minden kis jelenet kidolgozásakor elméletileg, az íróasztalnál, képzeletben kidolgoztuk az ennek