Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek (Budapest, 2017)
Hivatásos amatőrök
A MÓDSZER A Gulyás testvérek előbb a Magyar Televízió Iskolatelevízió részlegétől kapnak megbízásokat oktatási segédanyagként megrendelt, ám önálló, szerzői filmesszékként elkészült művek, vagyis tanóra-hosszúságú műsorok készítésére. A szerkesztőségben az általános iskolás korosztály számára kifejezetten oktató célzattal készíttetett műsorok az irodalom-, történelem-, földrajz- és egyéb órák kiváltására szolgáló ismeretterjesztő munkák voltak, részei az iskolák tantervének, s tanítási időben lehetett nézni őket. Nemcsak tévés rendezők kaptak lehetőséget, de pályakezdő filmesek is egy-egy ilyen anyag elkészítésére. Gulyásék kortársát, az akkor pályája elején álló Jeles Andrást is felkérték két 45 perces film rendezésére, ő azonban - nemes, baráti gesztussal, talán a közös amatőrfilmes múlt okán is - átadta az egyik rész lehetőségét. így készült feldolgozás Móricz Zsigmond Hét krajcárjából, játékfilmes és magyarázó elemekkel. A novellát Győri Kali néni (akiről még lesz szó a későbbiekben) olvassa fel, Széken. Ezt követően még két megbízást teljesítettek az ITV számára: a Magyar népballadák és a Magyar népdalok című munkát. Az elsőben, tudálékos magyarázat helyett egy új stílusú ballada keletkezését szemléltetendő, szintén Széken az ismert énekes, Kicsi Minya István felesége, Juhos Kali mondja el egy népballada létalapját: saját öccse meggyilkolását. Zoltai Judit írása, amely az iskolatelevíziós produktumokat s főleg azok oktatásban való alkalmazhatóságát tekinti át, igencsak kritikus hangnemben marasztalva el a zömük idejétmúlt, nehézkes közelítését, Gulyásék (és Jeles) dolgozatait valósággal ünnepli. ..[A Magyar népballadák] teljes egészében megvalósítja mindazt, amit a műfaj határain belül adni kell és lehet. [...] Kallós Zoltán egyszerre tud a tudós hozzáértésével s a befogadó élményfűtötte szavaival szólni a műfajról. Érdekesen, ugyanakkor mértéktartóan beszél gyűjtőútjairól, és megszólaltat egy idős asszonyt is, a gyűjtéséből bemutatott »megölt legény« ballada történetének egykori tanúját, aki megrendítő hitelességgel meséli el, hogyan élte végig bátyja tragédiáját. Különös öröm a tanár számára ez a részlet, hiszen a tankönyvekkel kapcsolatban gyakran hangzik el a bírálat, hogy valamilyen lakkozott, rózsaszín világot akarnak elhitetni a gyerekekkel [...] [a] filmnek ebben a jelenetében viszont művészet és élet szoros kapcsolatban jelenik meg.”81 81 Zoltai Judit: Didaktikus szövegek helyett látvány, Köznevelés, 1977/17.