Tóth Péter Pál: A Gulyás testvérek (Budapest, 2017)

Hivatásos amatőrök

69 János a Színművészetin nitált filmben: a világ összetettségéről folyó, József Attila ismert verssorát kifor­dító, bizarr poénra kihegyezett diskurzus) pontosan annyi figyelmet szentel az orsónak, a varrógépnek, a tű alatt futó textildarabnak, mint a dolgozóknak. A munkafolyamattal és a munkások közötti kommunikációval tudatosan aszink­ronba kerülő kameramozgás tárgyiasítja a két varrónő alakját. Ugyanez a rész­­véttelenség figyelhető meg a többi jelenetben is, el egészen a záró-szituáció vak kefekötő munkásaiig. A Tábor Ádám által még „szimpla dokumentumfelvé­­telek”-nek ítélt képsorok valójában a dokumentumfilmes alkotói szituáció dekonstrukcióiként érthetők meg. Gulyás János eltávolodik attól az alkotói hoz­záállástól, amely minden dokumentumfilmjét fémjelzi - paradox módon éppen ezzel mutatva fel annak érvényességét, ami a dokumentumfilmben a legfon­tosabb: a személyes érintettség és érintésre való készség alapvető voltát, az empatikus viszonyulás, az érzékeny közelítés szükségességét. Ez volt Gulyás János hozzájárulása a magyar filmtörténet talán legtöbb vihart kavart avantgárd filmjéhez. Gulyásék a Készítsünk együtt filmet forgatásán

Next