Varga Zoltán: A kecskeméti animációs film (Budapest, 2020)
Egyedi filmek - Rajzok egy élet (álom)tájairól: Horváth Mária animációs filmjei
Rajzok egy élet (álom)tájairól: Horváth Mária animációs filmjei 259 azoknál a filmeknél is, amelyek nagyon improvizatívnak néznek ki. [...] Nem szeretem, amikor vízszintesen építkezik valami, a függőleges meg az elcsúsztatott kapcsolódásokat szeretem. Minden filmemben több szálon értelmezhető események vannak, amelyek néha összekapcsolódnak, néha egyedül szaladnak. Ez adja a szövetét az összes filmemnek, ez a furcsa függőleges dramaturgia.”287 Mesefantáziát és költőiséget összekapcsoló animációi alapján érdemes megemlíteni, hogy Horváth Mária munkái mely alkotók művészetével hozhatók rokonságba - nem tényleges mintakövetést tételezve, hanem szellemi, szemléleti, ha úgy tetszik, spirituális rokonságot hangsúlyozva. A rendező többször utalt rá, hogy ha van példaképe, mesterének mondható művész az animációban, akkor az Jurij Norstein, aki a líra érzékenységével újította meg a meseanimációt - különösen legszebb, Süni a ködben (Yoshiko tumane) című 1974-es papírkivágásos animációjában, melynek ihletett figuraalkotását és csodálatos természetábrázolását talán azóta sem érte utol senki. A másik művészi rokonság a magyar animáció berkeibe vezet: a Pannónia budapesti stúdiójához kötődő Keresztes Dóra alakított ki ugyancsak a mese és a költészet vonzásában született, az ő esetében szürrealisztikus víziókat kiérlelő alkotói világot debütáló animációja, a Holdasfilm (1978), hasonlóan Horváth Mari rendezői bemutatkozásához, szintén Weöres Sándor szövegeit használta fel. Későbbi konkrét párhuzam is adódik: miként a Boldog képek bábelőadáshoz készített, azonos című 2012-es Horváth Mari-rövidfilm, Keresztes Dóra kecskeméti munkája, a Világnak virága, virágnak világa (2017) is az Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató által gyűjtött archaikus imádságokat használja fel hangsávjában. Az alvók karneválja: Az éjszaka csodái A kecskeméti animáció első nagy nemzetközi sikerét az ottawai filmfesztivál II. díját elnyerő Az éjszaka csodái, Weöres Sándor azonos című versének 8 perces rajzfilm-adaptációja aratta. A mozgóképes versadaptáció - a fentebb írtakra visszautalva - „alkatilag” minden bizonnyal leginkább az animációs filmhez illik; a fotografikus alapú élőszereplős filmhez képest gazdagabb vizuális lehetőségek állhatnak az animáció rendelkezésére a lírai alkotásmód mozgóképi megfelelőjének létrehozására. A magyar animáció nem szűkölködik versadaptációkban; említhető például a Richly Zsolt animációsfilmes életművét nyitó Indiában (1966), József Attila versének adaptációja, vagy Csonka György ugyancsak József Attila-verset feldolgozó Altatója (1974). A közelmúltban a MOME 287 Idézi : Tóth, Aniráma [DLA változat], 67-68.