Améry, Jean: Túl bűnön és bűnhődésen. Egy letepert ember kísérletei a felülkerekedésre. Esszék (Budapest, 2002)
Előszó az 1977-es kiadáshoz
ELŐSZŐ AZ 1977-ES KIADÁSHOZ Több mint tizenhárom év telt el e könyv megírása óta, tizenhárom nem éppen boldog év. Elég, ha figyelemmel kísérjük az Amnesty International beszámolóit, hogy tudatára ébredjünk: borzalmak tekintetében ez az időszak a történelemnek a legszörnyűbb korszakaival vetekszik, a történelemnek, mely éppoly valóságos, mint amilyen esztelen. Már-már ügy tűnik, mintha Hitler posztumusz győzelmet aratott volna. Inváziók, agressziók, kínzások, mindannak elpusztítása, ami emberi. Elég jelzésszerűen utalnunk a történtekre. Csehszlovákia 1968, Chile, Phnom-Penh erőszakos kiürítése, elmegyógyintézetek a Szovjetunióban, halálosztagok Brazíliában és Argentínában, magukat ״szocialistának” nevező államalakulatok lelepleződése a harmadik világban, Etiópia, Uganda. Mire való itt még az én próbálkozásom, hogy eltöprengjek a Harmadik Birodalom áldozatainak embertelen létállapotán? Nem lépett-e túl rajta az idő? Vagy nem kívánna-e legalább némi átdolgozást a szöveg?