Braham, Randolph L. -, Kőbányai János (szerk.): A Holokauszt Tinódija. Radolph L. Braham az új Múlt és Jövő folyóirat negyedszázadában. Tisztelgés a tudós 90. születésnapjára (Budapest, 2014)
II. Írások Randolph L. Brahamról
is érzékelteti. A zsidók, akik lassan eltűnnek Romániából, egyre inkább csak statisztái a múltért és ezáltal a jelenért és jövőért folyó történelmi vitának, hogy az orwelli 1984-i világot átható - Braham által is idézett - pártjelszó parafrázisával éljünk: ״Akié a múlt, azé a jövő is. Akié a jelen, azé a múlt.” Braham az ״önfelmentő történetírás” kifejezésével is él, de lehetne ezt bűnáthárító történetírásnak is nevezni. Minden nemzeti történetet, pontosabban üdvtörténetet átszőnek bűnbakkeresésre utaló mozzanatok. Ami a 20. században új: az az olcsó propagandával őszszefonódó szemérmetlen és fantáziátlan hazudozás. Braham könyve így esettanulmány is, a román esetről, némi iróniával mondhatnánk: a román jelenségről. József Attila kifejezésével: ״a fasiszta kommunizmus” igaz meséje. Arról szól ez a ״mese”, hogy a korábbi - az országot lelkileg és fizikailag nyomorgató - titkosrendőrség, a Securitate és a Kommunista Párt bukott ideológusai a demokrácia ellenében autoriter világ megteremtésén fáradoznak. Az említett kísértetek ezért szimbólumok. Ion Antonescu marsall, 1940 végétől 1944. augusztus 23-ig nemzetvezető, majd háborús bűnös, akit 1946-ban ki is végeztek, áll az élen. Nemzeti hőssé akarják emelni, és vele együtt az idegengyűlöletet államrezonná, miközben humanistává maszkírozzák. (Talán még azt is jelezni lehet, hogy az Antonescu-kultusz Mihai király ellen is irányúlt; annak az Iliescunak a malmára hajtotta a vizet, aki azt is megakadályozta, hogy a román király méltó módon látogathassa meg hazáját.) Az Antonescu-kultusz hangoskodói elhallgatják, hogy mintegy 270 000 zsidó legyilkolása az ő tudtával és beleegyezésével történt. Igaz, amikor látta, hogy a hadiszerencse megfordulhat, a romániai zsidókat nem volt hajlandó német kézre adni. Az viszont legenda, hogy tudott volna észak-erdélyi zsidók Romániába meneküléséről. Ugyanakkor lelkesen hangsúlyozzák a magyarországi zsidóüldözés és holokauszt borzalmait. A cél és célzat: a magyar barbarizmus és a román humanizmus ellentétének érzékeltetése. Már Ceau§escu alatt elkezdődött. A román fabulátor apparátus ügyesen párosította propagandáját Románia különutas külpolitikájával, hiszen Románia nem bélyegezte meg rasszizmusként a cionizmust, és nem szakította 248