Braham, Randolph L. (szerk.): Tanulmányok a holokausztról VI. (Budapest, 2001)

A holokauszt után

FŐISPÁNOK A NÉPBÍRÓSÁGOK ELŐTT ispán ellen sokakat sikerült felheccelni. Elsősorban a zsidókérdés megoldd­­sában látta a problémák elintézését. Nem menekült el, de a szovjet hatóságok letartóztatták. 1945. március végén - valószínűleg szervezett - lincselés ál­­dozata lett Miskolcon. Testén öt lövés nyomát találták, és egy feliratot: ״így járnak az árulók!”203 Dr. Pünkösti Mihály204 (Zajzon, 1906-Sáo Laureco, Brazília, 1992. június 6.) Borsod vármegyei és miskolci főispán (1944. október-november) az emigrációt választotta 1945 után. Fejér Miklós205 (Budapest, 1892-?) Csanád, Arad, Torontál k. e. e. várme­­gyék főispánját (1939. április-1944. szeptember) ténykedéséért nem vonták felelősségre. Mint földbirtokost Szolnok megyei és Eger környéki vagyonától teljesen megfosztották. Végül portásként dolgozott egy újpesti kórházban. Vitéz dr. Bonczos Miklós206 (Nagyszalonta, 1897. szeptember 16.-Buenos Aires, 1971. augusztus 1.) belügyminiszter, országgyűlési képviselő, Csongrád 203 Lásd http://www.huszadikszazad.hu/cikk/volt-politikai-baratai-vegeztek-borbely-maczky­­emillel (letöltés ideje 2013. március 11.). 204 Sokgyermekes csángó molnár legidősebb fia; 1926-ban a román katonai behívó elől Ma­­gyarországra emigrált. Bevonult a magyar hadseregbe, ott megismerkedett Szálasi Fe­­renccel. Jogot tanult. Ügyvédként dolgozott. Jó sportoló, labdarúgó volt, több csapatban is játszott, edzősködött. 1939-ben a nyirmadai választókerületben indult nyilas jelöltként. 1943-ban a nyilas párt miskolci vezetője lett. 1944. október 28-án Miskolc és Borsod vár­­megye új főispánja, hadműveleti biztosa lett. Az Aranyvonattal emigrált az országból. Németországban, majd Brazíliában élt. Pünkösti Árpád, Az alsó fiók, Budapest, Népsza­­badság Zrt., 2007,1-496. 205 Budapesten tanult a piarista gimnáziumban, majd 1911-ben az egyetem jogi karára irat­­kozott be. Egyetemi évei alatt Cambridge-ben is hallgatott néhány szemesztert. Az első világháborúban egészségügyi okok miatt nem vehetett részt. 1916. január 1-jével Jász- Nagykun-Szolnok vármegyében gyakornok, majd aljegyzőként működött. 1919-ben a Szegeden alakult kormány hadügyminiszterének, Horthy Miklósnak a titkáraként, majd a belügyi kormánybiztosságon dolgozott. 1920-tól Horthy Miklós kormányzó kabinet­­irodájának titkára lett. 1922-től tiszavárkonyi birtokán gazdálkodott. 1930-ban Jász- Nagykun-Szolnok vármegyében árvaszéki ülnök, majd 1937-től a Tiszai alsó járás fő­­szolgabírója lett. 1939 tavaszától Csanád, Arad és Torontál k. e. e. vármegye főispánja lett. 1944. szeptemberben Tiszaföldvárra menekült. Előbb birtokán, majd Budapesten élt. Halmágyi Pál, Az utolsó hagyományos főispáni beiktatás Makón, Makó, József Attila Múzeum, 1994,233-238. 206 A Ludovika Akadémián végzett 1915-ben. 1919 után a Honvédelmi Minisztérium tiszt­­viselője volt. Eközben jogot végzett 1921-ben. 1925-ben ügyvédi irodát nyitott. 1933 és 1937 között Csongrád vármegyei tiszti főügyésze volt. 1938-1942 között belügyi állam­titkár. A Magyar Élet Pártja programjával Szentes országgyűlési képviselője 1939 és 1944 között. Az Országos Nemzeti Családvédelmi Alap megszervezője volt. 1940-ben árvíz­­védelmi kormánybiztos, 1942 és 1944 között igazságügyi államtitkár, majd 1944-ben a Lakatos-kormány belügyminisztere lett. Emigrált, az argentínai Erdélyi Bizottság elnöke (1965-1970) lett. Haeffler István (szerk.), Országgyűlési Almanach - az 1939-44. évi országgyűlésről, Budapest, Magyar Távirati Iroda, 1940,138-139. 453

Next