Gera György: Terelőút (Budapest, 2022)

Kőbányai János: Utószó. Gera György terelőútjai (1922-1977)

Kőbányai János Kinek, vagy kijenek, és milyen más körülményeknek köszönhető az író (művész) élete? Amelyet akár teljes életként is meghatározhatunk, az „utóélet” megkülön­böztetést fölösleges körülményeskedésnek tekintve. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy az életben tartás­nak, akár a művek születésének az ún. igazi életbe gyö­kerező hajszálerei, s az azokból szervesülő humusz is az egymást váltó korszakok hús-vér embereinek köszön­hetők. Először is egyes számban: „kinek?” Az özvegynek. Szerencsés — s oly felemelő — esetekben a szerelmi és szellemi összetartozás az elhantolás után egy másfajta együttéléssel — a művek sorsával való összeölelkezéssel — folytatódik. Kiemelkedő példája Radnóti Miklós „túl­élése”, aki Gyarmati Fanninak köszönheti a legnagyobb magyar költői triászba — Ady és József Attila mellé — ke­rülését. (A költő jó barátjának, Aczél Györgynek, a Ká­dár korszakban az egész ország irodalmi infrastruktúrá­ját, oktatási rendszerét mozgató kultúrpolitikusnak is köszönhetően, akinek Gyarmati Fanni a titkárnőjeként dolgozott jó ideig. S­­ lehet, ebben a maga és férje szempontjából oly igaza volt — fantasztikus életkora utolsó pillanatáig - 102 évesen halt meg 2014-ben - si­keresen megtiltotta, hogy a költő összefüggésbe legyen hozható a zsidósággal. Lásd erről: „(Nyílt)Levél Radnó­ti Miklós feleségének” című összegzésemet, Múlt és Jövő, 2009/2). A vele hasonló sorsú költők, köztük ki­válóak is, mint például a Nyugatban Babits által Rad­nóti elé sorolt Fenyő László (Budapest, 1902—1945. március, Rohonc) egész nemzedéke viszont a tökéletes • 172 •

Next