Gera György: Terelőút (Budapest, 2022)
Kőbányai János: Utószó. Gera György terelőútjai (1922-1977)
Kőbányai János Kinek, vagy kijenek, és milyen más körülményeknek köszönhető az író (művész) élete? Amelyet akár teljes életként is meghatározhatunk, az „utóélet” megkülönböztetést fölösleges körülményeskedésnek tekintve. Ugyanakkor elvitathatatlan, hogy az életben tartásnak, akár a művek születésének az ún. igazi életbe gyökerező hajszálerei, s az azokból szervesülő humusz is az egymást váltó korszakok hús-vér embereinek köszönhetők. Először is egyes számban: „kinek?” Az özvegynek. Szerencsés — s oly felemelő — esetekben a szerelmi és szellemi összetartozás az elhantolás után egy másfajta együttéléssel — a művek sorsával való összeölelkezéssel — folytatódik. Kiemelkedő példája Radnóti Miklós „túlélése”, aki Gyarmati Fanninak köszönheti a legnagyobb magyar költői triászba — Ady és József Attila mellé — kerülését. (A költő jó barátjának, Aczél Györgynek, a Kádár korszakban az egész ország irodalmi infrastruktúráját, oktatási rendszerét mozgató kultúrpolitikusnak is köszönhetően, akinek Gyarmati Fanni a titkárnőjeként dolgozott jó ideig. S lehet, ebben a maga és férje szempontjából oly igaza volt — fantasztikus életkora utolsó pillanatáig - 102 évesen halt meg 2014-ben - sikeresen megtiltotta, hogy a költő összefüggésbe legyen hozható a zsidósággal. Lásd erről: „(Nyílt)Levél Radnóti Miklós feleségének” című összegzésemet, Múlt és Jövő, 2009/2). A vele hasonló sorsú költők, köztük kiválóak is, mint például a Nyugatban Babits által Radnóti elé sorolt Fenyő László (Budapest, 1902—1945. március, Rohonc) egész nemzedéke viszont a tökéletes • 172 •