Gera György: Terelőút (Budapest, 2022)
Kőbányai János: Utószó. Gera György terelőútjai (1922-1977)
Kőbányai János tájlélektani műhelyébe is beszüremkedő Mesterségem a halál című regényt, Rudolf Hössnek, az auschwitzi tábor parancsnokának regényesített életrajzát, amelynek szenvtelen, elidegenített, s ezáltal nemcsak a figurát, de a nácizmust is átröntgenező (camus-i) stílusa — hatásának a kulcsa — bekerült Gera (és Kertész) eszköztárába. Hozzá fűződik a magyar Friedrich Dürrenmatt-recepció elindítása is: A baleset (1958), Ötödik Frank (1963), Az ígéret (1968), s majd: Drámák (1977). (S a svájci modernekből egy Max Frischre is futja: Drámák, 1978). Az abszurd drámák egyik ősét, Eugene Ionesco Kopasz énekesnőjét is ő ültette át magyarra 1965-ben. (Ezt — igaz, franciául — a budapesti József Attila Gimnázium francia tagozatos osztálya is előadta 1967-ben, és néhány mondatos szerepet én is kaptam.) Ő a válogatója Thomas Mann leginkább író elődeiről és kollegáiról írott esszéit tartalmazó Válogatott esszék című kötetének 1958-ban. Arnold Zweig, a Palesztinát is megjárt cionista és antifasiszta német író novelláiból állította össze a parancs című novelláskötetet (1960). Sokat ülhetett a kéziratok fölött az egyik fordítóval, Ember Máriával, a későbbi Flajtakanyar szerzőjével. A modern francia költészet recepciójában is alaposan kiveszi a részét: ő a szerkesztője Luis Aragon Művészetről, művészekről című kötetének (1956). Apollinaire válogatott verseit (1958) is ő állította össze — Radnóti Miklós és Vas István úttörő munkáját folytatva kiszélesítve, s persze fordításaikat is fölhasználva — ebben a vállalkozásban együtt dolgozott Réz Pállal (lektor), egykori iskolatársával a Zsidlicből. Összeállította s részben fordította • 228 •