Goldstein Imre: Elmenőben. Versek (Budapest, 2004)
hon.vágy
első magyar könyvem (születésnapomra előre, József Attila után, nagyon szabadon) Hatszor tíz éves lettem én meglepetés e könyv, enyém? csecse becse: ajándék melyet most kapok s ha fültövemig ragyogok bocsá’ bocsá׳ Hat évtizedem elszelelt de végre ez is megjelent. Az ám, Hazám! Itt lettem volna költő én ezen a véres féltekén; szerény remény. De nem lettem, mert elmentem, több mint egy ajtót betettem, oda Buda! így lett belőlem oktató, emigráns magyar fordító szegény legény magának író poéta kit azóta se hívott a Haza haza. Lehet hogy ez itt már a rév a sivatagi negyven év vége(s) vége? 87