Gyárfás Endre: Ifjúságom e zöld vadon. Regény - Holokauszt-életek 6. (Budapest, 2020)
Ifjúságom, e zöld vadon
Egyik hétköznap, amikor nem volt aktrajzolás, sem tőrvívás, megjelentem az írók társaságában. Úgy láttam, én vagyok itt a legfiatalabb. Harminc, negyven, ötven éves, sőt, idősebb nők és férfiak ültek a nagy asztal körül, lapozgatták, gyűrögették az előttük fekvő paksamétákat. Nyilván a saját írásaik, gondoltam, majd felolvassák és megvitatják, megbírálják. Én nem hoztam semmit. Ismert név csupán egy akadt közöttük: a kör vezetője, Tímár György. Huszonöt éves volt, loboncos, fekete haja, lázas, érdeklődő barna szeme bizonyította, hogy csakis költő lehet, semmi más. Jóindulattal fogadtak, legalább is úgy vettem észre. A felolvasott versekhez, novellákhoz nem fűztem véleményt. Őszintén szólva bizonytalankodtam. Egyik mű sem hatott rám úgy, mint egy Ady-, József Attila- vagy Radnóti-költemény, egy Mikszáthelbeszélés, Móricz-novella. Tudtam, hogy létezik dilettantizmus, de hogy mik az ismérvei, arról nemigen volt fogalmam. Timár Gyurka semmire-senkire nem mondta, hogy dilettáns, de bírálataiból, kérdéseiből lassan előtünedezett a jó mű és a fércmű közötti, többnyire elmosódó határ. Rokonszenves volt előttem Simon Emil, a hízásra hajlamos, szőke, halk szavú poéta. Idősebb korában újságíró lett. Őt például nem soroltam a műkedvelők közé, nem úgy, mint a Harci álnéven írogató, szikár, idős férfiút. Az elhangzó és körbeadogatott versek, még a leggyengébbek sem, nem azt a hangot ütötték meg, amit a néhány éve publikáló ünnepelt szerzőktől megszoktunk. Egyik sem szólt Rákosiról, munkaversenyről, békeharcról, szocialista sikerekről. Nyiladozó szerelem, szerelmi csalódás, az öregedés észlelése, az elmúlástól való félelem... A belvárosi művelődési ház íróklubja ezzel a lírával tudta volna gazdagítani a magyar irodalmat, ha a folyóiratok, a Csillag, az Új Hang és a kiadók hajlandóak lettek volna a közlésre. Én az első találkozásainkra nem vittem verseket. Főleg azért nem, mert nem voltak. Az ifjúsági lapokba szánt darabok nem illettek ide, kicsit röstelltem is őket. I из