Gyárfás Endre: Ifjúságom e zöld vadon. Regény - Holokauszt-életek 6. (Budapest, 2020)
Ifjúságom, e zöld vadon
gára, és fejre áll vele. A papírok kimutatják, hogy én vagyok a felelős. Witteg bácsi és vezetőnk, Kiss Lajos jogosan háborodott fel. Mivel Kántor már hazament, a tetemrehívás másnapra maradt. A svihákot többé nem láttuk az üzemben. Főnökeim arcomról, mozdulataimról leolvashatták, mennyire unom, amit csinálok. Ezért, vagy pedagógiai szándékkal - hiszen előbb-utóbb a képzettségemnek megfelelő technikusi feladatokkai akarnak megbízni - a festőműhely MEÓjába irányítottak. Ott egy másik Kiss Lajos keze alá kerültem. A festőbrigád tagjai a benzintankokat és a sárhányókat mázolták pirosra. Nekem azt kellett megállapítanom, amit ők is láttak: egyenletes-e a festék, van-e hiány vagy csomó. Hasonló volt a követelmény a galvanizálók munkájának megítélésekor is. A gépies mozdulatoktól tehát egyelőre megszabadultam. Az erős, szúrós szagokhoz azonban hozzá kellett szoknom. Volt egy pavilon, a délelőttösök ott kapták az ebédet, délután és éjszaka a szerszámgépgyár étkezdéjébe battyogtunk át. Az ételt a központi konyháról hozták. Inni csak vizet lehetett. A víz , a Nagy Víz valósággal vonzott. Bokrok között, kanyargó ösvényeken, világháborús betonbunker mellett jutottam el a Duna partjára. Emlékezetem raktárából verssorok úsztak elő, és én is szerettem volna költeményekkel tisztelegni a folyamnak, mint Petőfi, Ady, József Attila. Képzeletemet egy-egy uszály vitte el a távoli tájak felé, arra, amerre általános iskolás koromban írt, töredékben maradt verses regényem kamasz hőse ladikozott a Fekete tenger hullámainak és Isztambul háremhölgyeinek látására áhítozva. A meózást nem teljesítménybérben végeztük. Ebéd után, vacsora után maradt időm, hogy sétafikáljak a csarnokokban és az udvaron. Beszélgettem többek között Steinmetz Salamon bácsival, az egyik portással. A háború előtt bőrkereskedő volt, égészén addig, amíg Mauthausenbe nem vitték. A kitelepítést valahogy megúszta, és örülhetett a nyugdíjas gyári állásnak. Biztosan akadtak még zsidók a gyárban, de nem tudtam, kik azok, és nem is érdeklődtem irántuk. ן 158