Gyárfás Endre: Ifjúságom e zöld vadon. Regény - Holokauszt-életek 6. (Budapest, 2020)
Ifjúságom, e zöld vadon
beteg, csengő kacagását, De nagyon szeretem” -, Juhász Gyula Annáját, Petőfit, Tóth Árpádot, József Attilát... Egyiket-másikat annyiszor olvastam el, hogy végül már betéve tudtam. Jó lesz, majd ha hús-vér nő fekszik mellettem, és két ölelés között úgy mondhatom neki a mások költeményét, mintha a magam vallomása lenne. A testi szerelem felfedezése nagyobb, rejtélyesebb misszió volt számomra, mint a spanyol, a portugál hajósoknak a távoli indiák becserkészése. Lexikonokat, orvosi könyveket lapozgattam, hogy legyen némi fogalmam az úgynevezett erotikus zónákról és a szerelmeskedés módozatairól. Korosztályom számára nem volt elérhető pornóújság, de még ártalmatlanabb szexlap sem. A fiúk között kézről kézre járt egy versezet: a Toldi részleteinek trágár átirata. Nekem nem tetszett. Túl durva volt. Csak a képzeletünkre hagyatkozhattunk. Néha ez is elég volt, hogy férfiasságunk testileg is megmutatkozzék. Belénk bújt olykor az irigykedés ördöge. Más korokban vagy más vidékeken a velünk egyívású fiúk már házasok, és ha történetesen mohamedán vallásúak, akár négy asszonnyal is élvezhetik a szerelem művészetének áldásait. Mert hogy művészet, azt a titokban, nagy-nagy konspirációval cserélgetett hindu Kámászutra illusztrált magyar kiadása hitette el velünk. Végére jutottunk a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban átvészelt első tanévünknek. Megjelentek Ruttkai tanár úr első orosz órái. Éreztük, oktatónk alig egy-két leckével jár előttünk. Nem emlékszem, osztályzott-e. Ha igen, az nem volt tőle szép. A cirill ábécével mindenesetre megismertetett minket. Bizonyítványom jó rendűnek ítélt meg. Jobbat nem is reméltem, nem is érdemeltem. Igaz, ami igaz: az általános iskola negyedik és nyolcadik osztályában kitűnően végeztem. Valószínűleg véletlenül. ״így jött ki a lépés.” Berzsenyis osztálytársaim közül ketten-hárman igazán tündökőitek. Például Grätzer Gyurka, a Sicc-könyvek szerzőjének, a