Haraszti György: Két világ határán - Magyar zsidó történelem (Budapest, 1999)
Zsidó jótékonyság és mecenatúra a századfordulón
24» maga is író, kritikus a Nyugat, Ady, József Attila,’1 Karinthy Frigyes, Juhász Ferenc támogatója, Thomas Mann házigazdája. — A család ugyancsak művész tagja Hatvány Bertalan báró (1900—1980) orientalista, író a Szép Szó és személy szerint József Attila mecénása. Az első és második szakasz átmenetére, illetve a második fokozat nagy mecénás famíliáira további példával szolgálnak a Wodianerek és a Wahrmann család. A Wodianer család csehországi eredetű. Wodiáner Fülöp (?, Veprovác — 1820 körül, Szeged,) filantróp Bács megyéből költözött Szegedre, ahol 1792-ben házhelyet adományozott a zsinagóga építésére, és 10 000 ezer forinttal járult hozzá annak építési költségeihez. A család 1844- ben magyar nemességet, 1874-ben, illetve 1886-ban magyar báróságot kapott. Wodianer Albert (1818, Szeged—1898, Budapest) (kitért) báró végrendeletében nagy összegeket hagyott üdülőházak létesítésére és egyéb jótékony célokra, nagy alapítványt tett a Magyar Tudományos Akadémia javára is.14 Az Óbudáról származó Wahrmann család legismertebb alakja, az Országgyűlés első zsidó képviselője, Wahrmann Mór (1831, Pest—1892, Budapest), a pesti izr. hitközség elnöke. Végrendeletében százezer forintot felekezeti, ötvenezer forintot pedig nemzeti közművelődési célókra hagyományozott. Testvére, Sándor (1839, Pest—1899, Budapest) is emberbaráti adományaival tette emlékezetessé nevét: végrendeletében kétszázezer koronát hagyott különböző jótékonysági egyesületeknek, hatszázezer koronát pedig a zsidó gimnázium alapítására. Unokaöccse, Wahrmann Mór fia, Wahrmann Richárd nagy sportember volt, versenyistállót tartott fenn. ” A mecenatúra második fokozata többnyire azokon a területeken volt a legerősebb, amelyek a neológ zsidóság települési bázisául szolgáltak, illetve azokon az esetlegesen ortodoxok által lakott nem magyar településeken (például a Felvidék, Erdély vagy Kárpátalja bizonyos területein), ahol a zsidóság nem egyszerűen csak magyarosodott, de egyben a magyarosításnak és ezzel párhuzamosan a modernizációnak is eszköze volt. Például nagy volumenű kollektív zsidó mecenatúráról beszélhetünk Nagyváradon, ahol mellesleg arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a zsidó népesség két és fél—egy arányban ortodox volt a neológokkai szemben, vagy Eperjesen, amelyik egyébként erős nemzetiségi fészék volt. Nagy általánosságban elmondható, hogy a zsidóság karitatív tevékenységet meghaladó szponzori, mecénási aktivitása azokon a központi területeken bontakozott ki, amelyek Trianon után is megmarad