Heller Ágnes: Az álom filozófiája (Budapest, 2011)
Az álom fenomenológiája
amelybe bele vagyunk hajítva. Nem mindenki a társadalmi hierarchia azonos helyére. Ez a világ megértésem, tapasztalatom horizontja. Amit én e horizonton belül értek, megtapasztalok. Környezetemet, annak hiedelmeit, mindazt, ami a föld felett, a földön s a föld alatt van. Tudatalattim nem tesz ehhez a tapasztalathoz semmi új anyagot. A tudatalatti nem szolgál tartalmi újdonsággal. Abból építkezik, amennyiben építkezik, amit a történelmi és egyéni tudat főszállítója tapasztalatából felhasználhatónak ítél. A tudatalatti is szelektál, de a tudatos tapasztalatból szelektál. Mind a két én (a tudatosén és az álom-én) így ugyanabba a világba van belehajítva. Csak emez meg amaz mást kezd vele. Jung szerint (szerintem igaza van) még a halálból állítólag visszatérők sem tudnak elbeszélni mást, mint amit az életükben tapasztaltak. így Hamlet atyja. Az, hogy a tudattalan konkrét anyaga a tudatos történelmi és egyéni tapasztalatból száll alá, semmiképpen nem mond ellent az archetípusok elméletének. A történelemről írva (.A történelem elmélete — Múlt és Jövő, Budapest, 2001 - című könyvemben) négy jelen időt különböztettem meg. Mindnyájan szimultán négy jelen időben élünk. A negyedik jelen időt jobb híján a múlt jelenének kereszteltem. Mindazok a tapasztalatok jelenvalók, melyek egy, a jelenben élők által ismertek vagy ismertek lehetnek. Ebben az értelemben jelenünkben éppen úgy ״benne van” a neandervölgyi ember, mint Shakespeare vagy József Attila. S ahogy a tudatos emlékezet jelenvalóvá teszi a múlt szelektált szegmentumát, úgy teheti a tudatalatti ״emlékezet” jelenvalóvá a tudatalatti régmúlt tapasztalatát is. Annál inkább így lehet ez, minthogy a tudatalattiban sem jövő, sem múlt nem létezik, azaz nem különíthető el a jelentől. Még azt 41