Heller Ágnes - Kőbányai János: Bicikliző majom (Budapest, 2004)

Feldobott évek

mondta, s mi is úgy gondoltuk: Ferenc József, Horthy Miklós is gyilkossággal kezdte, s mindketten a magyar nép kedvenceként haltak meg, ugyanez történik most Kádár Jánossal is. Aczél be akarta vonni Márkus Gyurit az elitbe, őt akarta kine­­vezni a ELTE filozófiai főprofesszorának. Ferit 1968-ban kine­­veztette az Új írás kritikai rovatvezetőjének. Három hónapig tartott a pünkösdi királysága, mert ’68 augusztusában lemondott róla. ’66-tól ’68-ig ment felfelé az ív, és úgy nézett ki, hogy be­­kerülünk a hivatalos magyar kultúrába. Feriből szerkesztő úr lesz, Gyuriból egyetemi professzor. Rólam és Misuról nem volt szó. Misu nemrégiben azt nyilatkozta: hála isten, hogy ettől megszabadultunk. Milyen igaza van. Nekünk jól jött a ’68-as beavatkozás: mielőtt Aczél beszippantott volna bennünket, be­­következett a krach, megtettük a nyilatkozatunkat, és ismét ki­­golyóztuk magunkat a jachtklubból. Aczéllal Feri ismerkedett meg először - Aczél Lukácstól akart valamit, s ezért magához hívatta. Még kultuszminiszter-helyet­­tes volt, de már kinevezték a Pártközpontba. Minden szexepiljét mozgósította, hogy Ferit elbűvölje. József Attilával való kapcso­­latáról mesélt neki. József Attila írt hozzá egy verset A férfi nyal, a nő szopik címmel, s ő fiatalemberként mennyire szégyellte ma­­gát, hogy ilyen verset kap. Aczél ezt azért adta elő, hogy Ferit el­­bűvölje - el is bűvölte: nem a politikája, hanem a személye. El­­ment hozzá Jancsó ügyében, hogy ne tiltsák be a filmjeit, vagy a Budapesti Iskola egyes tagjai számára kért védelmet, útlevelet. Magának soha semmit, erre nagyon vigyázott. Időnként én is ta­­lálkoztam Aczéllal, mert egy környéken laktunk. Gyuri három­­éves volt, amikor átköltöztünk a Radnóti utcába - öröklakást cseréltünk bérlakásra, hogy legyen valami terünk. Feri vagy én vittük a gyereket az óvodai autóbuszhoz a Fáik Miksa utca sár­­kára, és Aczél - aki a Balzac utcában lakott - épp ilyenkor kísér­­te el a lányát a Sziget utcai iskolába. Ha a sarkon találkoztunk, néha beszélgettünk. Kardos György, a Magvető Kiadó igazgatója is kezdett hívó­­gatni bennünket: beszélgessünk, adjunk neki tanácsot, hogy mit kellene kiadnia. Egyszer megkérdezte tőlem: ״Mivel mutatha­­tóm ki, hogy én igazán változást, reformot akarok?” ״Itt van Konrád György, írt egy kitűnő regényt, most utasította vissza a 224

Next