Heller Ágnes: Olvasónapló 2012-2013 (Budapest, 2013)
Szeptember
Még az sem nagyon, hogy Ady életem költő-szerelmei közé tartozott (Berzsenyi és Vörösmarty után és József Attila előtt) s az ember nem veszi jó néven régi szerelmei gyalázását sem. De hát Kosztolányi költészetét is szerettem, igaz, távolról sem annyira s távolról sem annyi versét, mint Ady esetében. Viszont Ady sosem írt regényt, míg Kosztolányi igen, és nagyon jókat. S különben is ízléstelennek tartok minden őszszehasonlítást, ki a nagyobb, ki a kisebb, akár költőkről, akár filozófusokról van is szó. Hiszen annyi minden múlik a befogadókon s a befogadói ízlés változásán. Ilyenkor felidézem Hume megjegyzését, hogy Cicero mindig nagy filozófus marad, amikor Arisztotelészt már rég el fogják felejteni. Kosztolányi és hívei éppen olyan joggal tiltakoznak az ״Ady nagyobb költő Rilkénél” értékelés ellen, mint ahogy Erdélyi János annak idején a ״Petőfi nagyobb Heinénél” deklaráció ellen tiltakoztak. Efféle összehasonlításoknak ugyanis semmiféle értékelésben nincs helye. Azért jutott Erdélyi János az eszembe, mert ő sem volt igazságosabb Petőfivel, mint Kosztolányi Adyval és ő is egy kultúsz, elsősorban a Gyulai Pál intézményesítette Petőfi-kultusz ellen tiltakozott. Azzal a különbséggél, hogy Erdélyi retorikája nem volt elutasító, sem nem szenvedélyes, sem nem provokatív. Veres végigköveti Kosztolányi minden Adyra vonatkozó nyilatkozatát, cikkeiben, beszédeiben, leveleiben. Mindezt az 1929-es hírhedt Ady ellen írt pamflet (Az írástudatlanok árulása) szemszögébői. Regénye végén közli a pamfletét is. Ezt a vele-126