Heller Ágnes: Olvasónapló 2015-2016 (Budapest, 2016)
Augusztus
pontjából, Földes Anita Átéltem egy évszázadot című riport-, interjú- és dokumentációs kötetét. Ebben is felfedeztem hasonlóságokat és különbségeket. Fejtő Heine jó szimatjáról beszél, vagy akár prófétai hajlamról, arról, hogy Heine a mindenkori jelenben meglátta a jövő alakulását. Nos, ez Fejtőre is jellemző volt, mi több, ő büszke is volt erre a képességére. Heine tudott dühöngeni, de gyűlölni képtelen volt. Ez jellemző volt Fejtőre is. (Én sem értettem soha a gyűlöletet, ahogy az irigységet sem. Miért akarnak az emberek ártani önmaguknak? Miért nem szeretik inkább jól érezni magukat?) Heine tudott rajongani a másik ״zseniért”, így Fejtő is. (Heine Hegelért, Marxért, Fejtő József Attiláért, Kéthly Annáért.) Előfordult néha az is, hogy Heine (Fejtő szerint), bár lényegében igaza volt, de szatirikus szellemétől elragadtatva mégis övön alul ütött. Vajon mikor ezt leírta, nem saját Illyésről írt kritikájára gondolt-e? A többiről nem szólok, mert mindenki saját ízlése, érdeklődése szerint dönt, vagy inkább értelmez. Kíváncsi vagyok mi fog történni, ki mit fog mondani a kanizsai Fejtő-konferencián. De még előbb el kellett mennem a prágai szociológiai kongresszusra. Oda-vissza vonattal. Egy kongresszus ezerszer jobb egy konferenciánál. A konferenciát végig kell ülni, elmaradni egy előadásról tiszteletlenség, unatkozni, persze, szabad. Egy kongresszuson viszont szabad ember 103