Heller Ágnes: Olvasónapló 2015-2016 (Budapest, 2016)
Augusztus
ság híján, az egyéves kisfiúnak önti ki a szívét. Valóban szerencséje volt, hogy belekerült egy Palesztinába irányított transzportba. Ilyen emberek között, mint amilyenek az ő rokonai, én két napnál tovább nem bírtam volna ki. О azonban lassan, lépésről lépésre szabadítja fel magát. Aki nem élt ebben az időben, tanulhat róla egyet s mást. Számomra azonban csak egy prágai séta volt tanulságos. Hónap végén utazom Prágába konferenciázni, s minden érdekel, amit erről a városról írnak. Többször voltam Prágában, de persze nem az 1947-es Prágában, nem ott ahol Anita sétált. Meghívtak Nagykanizsára Fejtő Ferencről tartandó megemlékező kiskonferenciára. Miről beszéljek? Eszembe jutott Heinéről írott könyve, melyet sosem olvastam, de amelyről Lukács tudtommal elmarasztaló kritikát írt, mikor én még nem ismertem. Gondoltam, most elolvasom. Általában zsigerből kerülöm az írók életrajzait, unom ״megtudni”, hogy egy költő melyik szerelmes verse pontosan ennek, s nem annak, a lánynak vagy aszszonynak szól, intimitásokat, amelyeknek a költészethez vajmi kevés közük van. Hála Istennek, nem értettem meg, hogy Lukács mi kivetnivalót ta- Iáit ebben a könyvben, ugyanakkor örültem, hogy a szerző, aki egy nagy költőt, József Attilát, jól ismert, megspórolta számomra az intimitásokat. 95