Heller Ágnes: Olvasónapló 2015-2016 (Budapest, 2016)
Augusztus
nem az, aki elfogad, de ezzel együtt, ennek ellenére, egy jottányit sem enged abból, amit gondol és azt kimondja. Fejtő ebben a könyvben, mint be is vallja, nem esztéta. Heine költészetét, persze, bemutatja, hogy ne tenné, de nem Heine költészetét, hanem magatartását elemzi. Egy számára reprezentatív magatartást, mely Heinét fiatalságától egészen haláláig jellemezte. Erre a magatartásra az volt elsősorban jellemző - Fejtő szerint -, hogy Heine a kanti felvilágosodás első parancsolatának (״gondolkozz a saját fejeddel”) mintapéldánya volt. Soha mások véleményét ״csak úgy” el nem fogadta, csak ha saját maga is hasonló következtetésekre jutott. Hogy József Attilát idézzem, vezére mindig belsőből vezérelte, más vezért el nem fogadott. Fejtő nem azt állítja, hogy Heinét ez a bizonyos belső vezér kivétel nélkül mindig jól vezérelte, de azt igen, hogy ezt következetesen tette. Ugyanakkor, Nietzschét idézve, Heinének igen jó szimatja volt. Csírájában észlelt olyan társadalmi jelenségeket, melyek csak a jövőben fognak kibontakozni, az áldásosokat és a fenyegetőeket egyaránt. Nemcsak ellenségei, ellenfelei, de szövetségesei esetében sem kímélte azt, ami veszélyesnek és gyanúsnak mutatkozott. Sokat idézik prófétai mondását, hogy ott ahol ma könyveket égetnek, holnap embereket fognak égetni, de Fejtő számára az is fontos, hogy a német könyvégetők ellensége-• inek ellenfelei voltak. Ok se tegyék, senki se tegye, Heine számára sosincs ״a mi kutyánk kölyke”. 97