Horváth István: Szerkesztő a vészkorszakban 2. Levelek Illyés Gyulához 1935-1945 (Budapest, 2016)
2. Fejezet. Adalékok a Babits Emlékkönyv szerkesztéséhez
Kritikák a Babits Emlékkönyvről és a Magyar Csillagról Mire az emlékkönyv végére jutunk, kétségtelenné válik, hogy nem a״sírontúli Kazinczy” (ahogy Laczkó Géza nevezi Babitsot) összefogó ereje hozta össze ezt a hetvenhatot. Sokkal hatalmasabb belső erők hozták létre a kötetet: a zsidóság állt fel benne még egyszer döntő rohamra Babits árnyékában és Babits ürügyével, a magyar szellem birtokáért. S ehhez adta zászlóul a nevét Illyés Gyula. Az az Illyés, aki saját szavai szerint a butaság és az aljasság ellen akar elsősorban harcolni. Akinek egyetlen mértéke a tehetség és az igazság. S aki mégsem vette be a kötetbe Móricz legutolsó Babits-írását, pedig többet elárult volna ember és költő alapszóveiéről, mint 280 lapnyi émelygés, s nem idézte a Kisebbségben Babits-részletét sem, amelyből nem a sírontúli, hanem az élő ״második Kazinczyról” derülnek ki tanulságos igazságok. Mi kényszerítette hát Illyést erre a kiállásra? - kérdezzük ismét. A Nyugat korszakát akarta talán lezárni egy nagyszabású seregszemlével, őszinte, kendőzetlen számvetést csinálni a múlttal, hogy tisztán állhasson a jövő elébe? Hogy igazán eltemethesse a halottal lovát s fegyvereit - ahogy ő maga megfogalmazta s talán leghűbb szolgáit is? Illyés célját és terveit a Magyar Csillag első két száma leplezi le. Illyés - saját szavai szerint - a ״magyar szellem új összefogására készült”, a ״szellem folytonosságának megőrzése jegyében” olyan ponttá akarta tenni a Magyar Csillagot, ״ahová a kör minden pontjáról egyforma bizalommal indulhat az, akinek értéke van”. Aki még nem fogott gyanút, s nem látja összeférhetetlennek a népi kultúrát nemzetközinek tartó Babits kultuszát a magyar irodalom népi vonalával, vegye kezébe a Magyar Csillag első két számát. A Babits-emlékkönyv a Magyar Csillag számára fogta össze a Nyugat zsidóit és liberálisait. Persze a népi vonal is kellett volna, s ha már az emlékkönyvből ki kellett maradniok, legalább naplójegyzetekben csalogassuk magunkhoz a népi írókat! Ezért kap bókot Illyés Gyulától a Magyar Csillagban Erdélyi József és Németh László, ezért dicséri meg egy lélegzetre József Attilát, s ezért állítja azt - jó irodalmi ösztönéről téve tanúságot -, hogy semmi különbséget nem lát Cs. Szabó és Veres Péter között... Ez a hang. A bánásmódról a lap tanúskodik. Az első számban Erdélyi József verse Bóka László házi ügyeket magyarázó lírai zöngeménye és egy halom műfordítás mögé került, Veres Péter írása az Adat és anyag-rovatba, nyilván azért, mert Veres Péter - ha beengedték is maguk közé - nem író, írását azonban felhasználhatja nyersanyagként valamelyik igazi író. Egy azok közül, akik az első számban már majdnem mind együtt, s a másodikban már csaknem teljesen maguk között vanпак: a Nyugat-gárdisták. A Magyar Csillag ismét összetartja a Nyugat zsidóit, s azokat, akiknek zsidónak számítható helyzeti energiájuk van, a második számban már senki sincs a népi írók közül, az egyetlen Tamásit kivéve. ״Babits emléke előtt pirulnék, ha csak egyetlen magyar író úgy érezné, hogy nem vehet részt annak a lapnak a munkájában, amely a magyar irodalom emelését szolgálja” - írta le Illyés 75