Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Harmadik fejezet
Az ő vizsgáira mindig úgy készültünk, mintha az életünk múlna rajta, jelesnél rosszabbat kapni nála nagy szégyen lett volna. A szaktantárgyak oktatása siralmas körülmények között zajlott abban az időben, a szegényes berendezések segítségével. A Makarenko utcai műteremben a filmgyárból kiselejtezett lámpákat használtuk, magát a műtermet is, azt hiszem, templomból alakították át, majd megfagytunk télen a hideg márványpadló miatt. Csak egy-két zörgő Arriflex kamerát meg keskeny kamerát kaptunk, nyersanyagot meg alig. Első évben Eiben Pista bácsi tanította az operatőrmesterséget, de szerintem többet tartózkodott a sarki sörözőben, mint a műteremben. Másodévben már Illés ״Papi” tanított, a műtermi világítás alapjait próbálta megismertetni velünk. Mi csak fotóztunk a műteremben, meg részt vettünk az akkor elsőéves operatőrhallgatók gyakorlatain. Fotótechnikát is oktattak. Már első évben mindenki kapott, persze csak használatra, egy Zorkij fényképezőgépet és nyersanyagot, amennyi kellett. Tanultunk fotózni, nagyítani meg laborálni. Szerettem fotózni, meg órákig bíbelődni az előhívással és a nagyítással a sötét laborban, egyedül. Sajnos az akkori fotóimból egy sem maradt, egy sok évvel későbbi depressziós rohamomban mind elégettem. (De erről majd később, a maga helyén.) Első évben csak forgatókönyvírásra okítottak minket, mindenki írta a maga novelláját saját élményből, nem tanítottak adaptációt. A keservesen kiizzadott novellácskák elemzésével foglalkoztunk hónapokig, már ha a tanárok ráértek, ugyanis hol az egyik forgatott, hol a másik. Az elsőéves rostán a novellákból írt forgatókönyvekkel és a beállításokhoz készült fotókkal vizsgáztunk. Szorított az idő, az 56׳-os tanév valójában csak egy fél év volt, az első fele a forradalommal telt el, bár más szempontból valószínűleg az volt a tanulságosabb számunkra. Másodévben már kaptunk némi nyersanyagot, félévkor egy háromperces, év végén egy hatperces etűdöt kellett produkálnunk, azzal mentünk a ״rostavizsgára". Máriássy beosztotta, hogy ki kinek lesz az operatőre, és a felvételt magunknak kellett megvágni. 16 mm-es anyagra dolgoztunk és valami majdnem amatőr kamerával. Mégis, emlékszem az első muszterre, az Edu anyagára, milyen eufórikus boldog- Sággal néztem, amikor az első képek megjelentek a vásznon, a fák között sétáló fiú megáll egy telefonfülkénél, az alakja tükröződik az üvegen, egészen olyan volt, mint egy igazi filmsnitt. Az Uránia-ház második emeletén lakott korábban a színiakadémia igazgatója, ott volt a porta az egykori ablaktalan, porszagú előszobában. Ott lakott valahol Setét bácsi is, a portás, a feleségével. A tágas utcai szobákból alakították ki a zenés osztályok tantermeit, a porta mögött, egy kis sötét szobában kapott helyet a ״normál” 120