Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Hatodik fejezet
Mamáskával és Faterrrel A BORSODI ÜNNEPEK A bácsborsódi katolikus templom a ״szent kereszt feltalálásának tiszteletére” volt szentelve, a búcsú mindig május első vasárnapjára esett. Erre mindig hazamentünk, mi is, mint mindenki, aki a faluból elszármazott, hiszen csak ilyenkor találkozhattunk az összegyűlt rokonsággal. Minden háznál nagy sütés-főzés zajlott már napokkal előtte, hiszen nem lehetett tudni, hogy ki mindenki állít be esetleg a rokonságból, és nagy szégyen lett volna, ha délutánra vagy estére már nem maradt volna kínálnivaló. Ha lehetett, már szombat estére hazamentünk, mert Andriskával délelőtt feltétlen el kellett menni a búcsúba. Kicsi volt a falu, kicsi volt a búcsú is, néhány sátor csak, meg esetleg egy ócska körhinta, de a gyerekek azért élvezték. Amikor megvettük a búcsúfiát, hazamentünk ebédelni. A menü mindig ugyanaz volt: tyúkhúsleves, valami paprikás, rendszerint metélttésztával, hozzá a Fater savanyú bora meg rengeteg sütemény. Ahhoz a húsleveshez hasonlót az óta sem ettem. Egész más volt az íze a tyúkhúsnak is, meg a zöldségnek is, mint amit Pesten lehetett kapni. Rendszerint úgy beettem belőle, hogy mást már alig bírtam enni. Pedig a nagy erőpróba csak délután következett, amikor végiglátogattuk a rokonságot, már ha el nem akadtunk a második vagy harmadik helyen. Mindenhol kellett enni is, meg inni is, estére a férfiak, András nagybátyái meg unokatestvérei mind eláztak, persze ő is. Akikhez nem jutottunk el, azok később szemrehányást tettek a Mamáskának:- Mi van, a művész úr hozzánk már el sem jön? - Következő évben aztán a Mamáska figyelmeztetett minket:- Fiam, a Rozáékhoz okvetlen menjetek be, mert különben lesz sértődés. Többnyire karácsonyra is hazamentünk, de disznóölésre biztosan. Mamáska már napokkal előre kinyitotta a tisztaszoba ajtaját, hogy melegedjenek a falak meg a kibontott ágyban a szalmazsákok meg a hatalmas dunnák. De az egyetlen kis kemence nem nagyon tudta befűteni az egész házat. Szabályos parasztház volt, vastag, vert földből készült falakkal. A széles gangról nyílt hátul egy kis nyári konyha, aztán a földpadlós nagy konyha, innen lehetett fűteni a kemencét. A konyha elég magas volt és elég tágas, egy ágy is állt benne, és innen nyílott hátrafelé a kamra a padlásfeljáróval. A gangról nyílott a középső szoba, ezt fűtötte a kemence, két ágy volt benne, egy sublód, asztal székekkel és körben a falon bekeretezve András szénrajzai. Az utcára néző szobában állt egy világos fából készült hálószobabútor, fölötte egy Szűzanya-kép, az ablakon csipkefüggöny, de itt senki sem aludt, csak mi, amikor hazamentünk látogatóba. 196