Kármentő Éva: Muszter. Kis magyar család- és filmtörténet a vágóasztal mellől (Budapest, 2017)
Harmadik fejezet
19 Dr. Kéri Elemér (1928-). 20 Fövény Lászlóné (1913-2005), 1953-tól 1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskola esztétika- és kultúrtörténet-tanára. 21 Gyárfás Miklós (1915-1992) József Attila-díjas író, költő, dramaturg, egyetemi tanár, forgatókönyvíró. 22 Hubay Miklós (1918-2011) Kossuthdíjas drámaíró, műfordító. csak áldva szokták emlegetni a színészhallgatók, de mirajtunk az ő zsenijük sem segíthetett. Talán csak a Szabó Pistának meg a Gábor Palinak volt némi előadói készsége, no meg ők komolyan is vették. Én persze kétségbeejtően rosszul szerepeltem, de nemcsak versmondáskor, minden nyilvános megszólalásnál a rosszullét kerülgetett az izgalomtól. Sosem voltam jó felelő, most meg az új környezet, a sok fiú körülöttem, rémes volt. A vizsgákra mindig nagyon felkészültem, nagyon szégyelltem volna, ha rosszabbak az eredményeim, mint a fiúké, mégis évekbe tellett, amíg lassan megszoktam a nyilvános szereplést. Tanultunk persze irodalomtörténetet is, de már azt sem tudom, ki tanította és mit, annyira érdektelennek találtam. Annál rosszabb csak a zenetörténet-tanár volt, nevezett Bergl Hédi, aki egy általános iskolás zenetanár néni színvonalán adott elő, igaz viszont, hogy ő volt a párttitkár. (Mentségére szóljon, hogy a főiskola rendkívül szegényes készlete talán ha húsz lemezből állt összesen.) Filozófiatörténetet Kéri Elemér19 tanította, nem sokkal jobb színvonalon. Esztétikát is tanultunk, azt Fövényné20 tanította, ő talán jó lett volna, de első évvégén bejelentette, hogy tovább nem ér rá, mert a doktorátusára készül, így az esztétikaoktatásunk ezzel be is fejeződött. Bacsó Péter eltűnt, kitették a főiskoláról, talán az 56׳-os aktivitása miatt, de nemsokára újra megjelent, más szerepben, az Elek Jutkával a jobbján. Később házasság is lett a viszonyból, no de nem sok ideig. Másodévben már Gyárfás Miklós21 tanított, persze színházi dramaturgiát. Ő sem tartozott a felejthetetlen tanárok közé. Hubay Miklós22 tanított drámatörténetet. Ideges, félszeg ember volt, dadogott is, mégis tiszteltük, mindig hiteles és figyelemre méltó dolgokat mondott, de hamarosan ő is eltűnt a főiskoláról, talán ő is valami politikai ״bűn” miatt. Filmtörténetet Nemeskürty tanított, ő is csak másodévtől. Hogy hogyan került oda, nem tudom, hiszen akkoriban még valami szerkesztőségben dolgozott, és csak évekkel később került a filmes szakmába. Mit mondjak? Nem volt könnyű dolga. A nemrég alakult Filmarchívum elég szegényes készletéből alig lehetett egy-egy filmet kiimádkozni. A vetítéseket az Ódry-teremben tartották, az egyetlen vetítőgépen. Minden tekercs végén meg kellett állni, megvárni, míg Gyula bácsi befűzi a következőt, és továbbvetít, és ez így ment a film végéig. Még a legjobban formált alkotás is darabokra esett szét. Miket láttunk? Néhány némafilmet, Eisensteintől a Patyomkin páncélost, a Jégmezők lovagját meg a Rettegett Ivánt, Dovzsenkótól A földet, aztán néhány háború előtti francia filmet Jean Renoirtól. Akkoriban a francia filmek közül Marcel Carné־ 118