Kelemen Gábor: Pulzáló párhuzamosok. Mitől sajátosak az asszimilálódó magyar zsidók közti barátságok? (Budapest, 2021)
Jeles magyar zsidók közti barátságok - Másodgenerációs magyar zsidónak lenni - Erős Ferenc és Stark András barátsága
28 I KELEMEN GÁBOR Erős bátor lépései Erős szerepet vállalt a szamizdat vidéki, mindenekelőtt Szegedre és Pécsre történő terjesztésében. Tanítása - szociálpszichológiai köntösben - az értékváltozás, az erkölcsi tartás, a vállalkozás szellemét árasztotta. Amerikából visszatérve élő példával szolgált arra, hogy - a változás reményét fenntartva - nemcsak a kevésbé tehetségesek és megalkuvók vállalják az itthon maradást. Egyike volt annak a 126 magyar állampolgárnak, akik 1979. október 25-én tiltakozó levelet írtak a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának, Kádár Jánosnak a Charta 77 képviselőinek prágai pere és a perben hozott ítéletek miatt. Az emberi jogok és a demokrácia védelme érdekében történő fellépést követeltek Kádártól. Az aláírók ezzel a gesztussal minimum a megélhetésüket kockáztatták. A Kestenberg házaspár, Milton és Judith kezdeményezésére 1974-ben New Yorkban létrehoztak egy csoportot a holokauszt második generációra gyakorolt hatásának pszichoanalitikus tanulmányozására, majd 1979-ben bevezették az oral history módszerével, magnófelvétel alkalmazásával folytatott szisztematikus vizsgálatokat. 1981-re a Kestenberg Archívum már tekintélyes gyűjteménnyel rendelkezett. Az interjúk egyik kivételes sajátossága az volt, hogy számos meginterjúvolt életében először beszélt létezésének erről az adottságáról. Többségüket kétszer is meginterjúvolták, alkalmat teremtve ezzel egyes kérdések mélyebb kifejtésére. Az interjúzás során hamarosan világossá vált, hogy e beszélgetéseknek, annak, hogy szenvedésük, fájdalmuk és veszteségük meghallgatást és elismerést nyer, terápiás hatása van.39 Judith Kestenberg és társai azt is észrevették, hogy a másodgenerációs túlélők, akik szüleik múltjába helyezkedve próbálták meg érvényteleníteni a szüleikkel szembeni igazságtalanságokat, könnyebben megnyíltak, mint azok, akik gyermek túlélőként szenvedtek korai traumát.40 A kutatás felkeltette Erős érdeklődését, aki „1982-ben kezdett mélyinterjúkat készíteni - eleinte Stark András és Bakcsi Ildikó, majd Kovács András és Lévai Katalin közreműködésével - a holokauszt második nemzedékéhez tartozó személyekkel.” Erős így folytatja: „A szülők által átörökített trauma nyomait keresve, drámai módon jutottunk el az identitás kérdéséhez. Nemcsak az interjúalanyok elbeszéléseiben és elhallgatásaiban, félelmeiben és szorongásaiban bukkantunk rá az identitásválságra és identitáskeresésre, hanem voltaképpen a magunk érdeklődése, a témával való foglalkozás is egyfajta identitáskeresés volt. Túl a tudományos érdeklődésen és annak a - talán nem túlzás - missziónak a vállalásán, hogy hírt 39 Sharon Cohen Kangisser, Eva Fogelman, Dalia Ofer, Children in the Holocaust and Aftermath: Historical and Psychological Studies of the Kestenberg Archive, New York, Berghahn, 2007. 40 Judith S. Kestenberg, A túlélők gyermekei és a gyermek-túlélők, Thalassa, 1994, 5 (1- 2) 81-100.