Kőbányai János: A Magyar zsidó irodalom története. Kivirágzás és kiszántás (Budapest, 2012)
Képek 2.
Ignotus (született Veigelsberg Hugó, Pest, 1869-1949, Budapest) a magyár kultúr- és irodalomtörténet paradigmatikus alakja. A tény, hogy a Nyugat alapító főszerkesztőjéről (a modern magyar irodalom egyik legszámottevőbb kritikusáról, többek között Ady egyik legelső támogatójárói, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, sőt, József Attila, Radnóti Miklós egyik első fölfedezőjéről, valamint kora legtermékenyebb, legtekintélyesebb publicistájáról) nem született életrajz vagy monográfia1, igen beszédes. Alakjának elhalványulása, vagy inkább kitakarása a magyar irodalom- és művelődéstörténetből, megvilágítóan jelzi történelmi távlatból az eredeti Nyugat törekvéseinek felemás eredményét. Nemkülönben aláhúzza azt az állításomat, hogy a Monarchia égisze alatt született szétszálazási-újraszövési (dekonstrukciós) program sorsa mennyire a születése kondíciójához volt kötve. Ignotus munkásságának utóélete annak hallgatólagos elismerése, hogy a magyar irodalom - a Monarchia széthullásához is kapcsolható - fordulata után az irodalom új és még újabb hangadói a mai napig is egyetértenek Németh László Ignotusról szóló, nagy vihart kavart ítéletével, ha annak szókimondó, a takargatással nem bíbelődő stílusával nem is. Németh László szinte az egész pályáját egy olyan Ignotus-portrépamflettel kezdte, amelyben már kirajzolódtak a későbbi pályájának alapvonalai, például a híres-hírhedt műve: a Kisebbségben tézisei. Ebben éles szemmel ismerte fel, elemezte és kérdőjelezte meg - akár már A Nyugat húsz esztendeje című írásában - a zsidó szétszálazás-újraszövés (dekonstrukció) gyakorlatát. Németh számára az egész jelenséget és stratégiát Ignotus alakja jelenítette meg - emblematikus érvénnyel: ״Egy ha•283 •