Kőbányai János: A nem cselekvés bűntudata. Nem zsidók zsidókról. Kőbányai János interjúi (Budapest, 2014)
Fodor Gábor: "Itt borzalmas bűntett történt..." Waldner bácsi népe nyomában
mazta. Könyvtárosként fejezte be pályáját. Ő maga is írt kisebb lapokban, egyik novellája még az Új Időkben is megjelent. Az ő aurája és könyvei meghatározták családunk szellemét. Könyvekben nem volt hiány. Legtöbbször a padlón tornyosultak, mert az állandó építkezések során téglára és malterra költöttünk minden pénzt. A bútorok és más lakás-kiegészítők csak tizenhat éves koromban tűntek fel a lakásban, amikor végre kezdett megszűnni az állandó ideiglenesség. Több ezer könyvből - régiekből és újakból - válogathattunk. Hallgattuk a Szabad Európa Rádiót, s megbeszéltük a látottakat, hallottakat. Apám a második világháborúról, az azt megelőző és követő sorsfordító évekről mesélt sokat. A szüleim nem voltak párttagok, de ellenállók sem. Távolságtartással élték a kort, amely osztályrészükül jutott. Tartották a vallást. Hittanra járattak. Édesanyám a mai napig templomlátogató. Nyitottságukat megőrizték. Eredeti értelmében élték meg a vallást. Ez abban is megnyilvánult, hogy édesanyám erősen bírálta papjainkat, hitoktatónkat, mert nem a vallás szép és örök dolgaira tanítottak, nem az igaz hitre, hanem mechanikus kötelmek sulykolására fektették a hangsúlyt. Ebből a mély és szeretetteli viszonyból és viszonyulásból nagyon sokat kaptam az indulásomkor - s most, amikor tudatosan tekintek vissza az effajta hatásokra, tudom, mennyire pozitív volt ez az útravaló.- 159-