Kőbányai János: A nem cselekvés bűntudata. Nem zsidók zsidókról. Kőbányai János interjúi (Budapest, 2014)
Jancsó Miklós: A másság örök szimbóluma
volna az európai vagy az egész világ kultúrája. Tudom, a hithű zsidó nem ismeri el, hogy a zsidóság csupán kultúra. Azt állítja: annál több. De én ennél szkeptikusabb vagyok. Amikor a zsidótörvények és -üldözések elkezdődtek, Kolozsváron éltem. Tragikus történet, még az anyaországiénál is cifrább. Mert az erdélyi zsidóság döntő többsége magyarnak vallotta magát. Számukra óriási sokk volt, hogy miután visszakerültek Magyarországhoz, nem tartják őket magyarnak. Egyszer találkoztam egy kollégámmal Kolozsvár főterén (a sarkon, ahol a Mátyás-szobor áll), akivel együtt voltam joghallgató. Sárga csillagot viselt, és a házfalakhoz lapulva osont, mint aki szégyelli magát. Odamentem hozzá, és megöleltem. Elsírta magát a fiú. Rémes élmény. Neki is, nekem is. Rájössz, hogy a barátodat nem is barátom volt, csak kollégám, egy évfolyamra jártunk - elkülönítik, megbélyegzik, és ő egyszer csak azért lesz hálás, hogy te átlépted a tőle elkülönítő vonalat, vagy ״csak” normálisan, emberien viselkedsz vele. A kolozsvári egyetemen nem uralkodott antiszemita hangulat. Egyszer megpróbáltak pogromot szervezni. Magyarországról jött nyilas gyerekek kezdeményezték, de nem jött be. Erdélyben ennek nem volt igazán talaja. Az érdélyi intellektuális magyarságnak jelentős része zsidó volt. S a Román Királyság jóval liberálisabb alapon működött, mint Horthyék. Volt benne antiszemitizmus is, de nem-31 -