Kőbányai János: Beat[Korszak]regény (Budapest, 2023)
Érzem a vérem húz, nagyon húz | Török Ádám
Igaz, egy hétig csupán. Meghívta Radics Béla énekelni, amikor kivált a Dogsból. Hamar összevesztek. A próbák a Danuvia-klubban folytak, leeresztett függönyök mögött, a színpadon. Egyik Jimi Hendrix-nótát gyakorolták. „Ezt tanuld meg!" - adta ki az utasítást Radies, és elővett egy kockás irkalapot, amelyen a dalt magyar kiejtéssel és fonetikával vetették oda. Tudta, hogy soha nem fog kijönni a nagyszerű gitárossal, s lelépett a színről. Nagy fájdalommal persze, mert látta, hogy ebből a társulásból nagy zenekar lesz. Szörényiék már első magyar nyelvű lemezeiket kezdték kiadogatni. Valami sajátot akart ő is, de sem világos elképzelése, sem a tehetsége nem volt meg hozzá. A Sakk-Matt jól járt önkéntes távozásával, mert jobb énekeseket kapott: Harmath Attilát, Demjén Ferencet. Azért továbbra is lejárt a koncertjeikre. Amikor a Budai Diáknapokon aratott sikerükkel a Bem rakpartra kerültek, Radics Béla - feledve a haragot - támogatta őket. Sőt, 1969. augusztus 6-án az Ifjúsági Parkban is felléptette a fiatal zenekart. Egy napra elkéredzkedtek a Tátikából, s felutaztak Badacsonyból a nyár eleje óta körülöttük nyüzsgő galerivel egyetemben, akik fellármázták a várost. A Keep on Runningot játszották egészen új felfogásban: furulya- és énekimprovizációkkal. Akkor már a közönség sem a kifejezett másolásra szomjazott, mint pár évvel azelőtt, amikor csak úgy lehetett színpadra lépni, ha az ember egy az egyben játszotta a poplistás dalokat. 1969-re megváltozott a közízlés. Kijöttek az első magyar bandák magyar nyelvű nagylemezei, a közönség saját ízt, hangot, értékeket követelt. Ezen a koncerten egy csapásra befutott a Mini. Országos hírű bandává váltak. Hatezer fizető néző volt kíváncsi rájuk. Másnap már újra Badacsonyban „nyomták", egészen a szünidő végéig, augusztus 31-ig. Szeptember 2-án már a Bemen kezdtek. Kétszáz ember rekedt kint a rakparton, akik kénytelenek voltak az ablak mögül hallgatni a muzsikát. Az első hat-hét sorban Budapest legszebb kislányai tomboltak. Megcsináltak egy újabb három harmóniás nótát, szintén a Troggstól, a Wild Thingset „Én akarlak, / én kívánlak / és imádlak, / gyere velem zöld fűbe, / kis vadmacskám, / gyere, gyere, ó most jó..." - szólt a magyar változat. Závodival lefeküdtek a színpad deszkájára, és a kis csajok őrjöngve sikítoztak. Négy „kanyart" játszottak, négyszer negyven percet, hattól tízig. A székek mögött még évekig kialakítottak helyet a táncolóknak. Az első években a megjelenésnek köszönhették a sikereiket, s közben lassan megtanultak zenélni is. Amióta hűséges társa a furulyája, egyre többet zenél, miközben tanulgat rajta, számokat is ír. Illetve a színpadi improvizálgatásokból dalok kerekednek ki. A Gőzhajó, a Délelőtt, Az éjszaka, a Kereszteslovag motívumai itt és ekkor születtek meg a Bem rakparton, noha évekkel később váltak közismertté. Gimnáziumokban is játszottak: az Arany János, a Kaffka Margit, a József Attila, a Toldy, a Táncsics számított törzshelynek, és a badacsonyi sikereknek köszönhetően különböző kaposvári és győri tanintézmények. A koncerteket a rajongók szervezték, rábeszélték az iskolaigazgatókat, hogy kedvenceiket meghívhassák. Eljött ismét a nyár. 1970 nyara, amikor a HungarHotels az előző évi nagy sikerre és persze a Tátikában elért fogyasztásra tekintettel - elnézve a botrányokat, a hippi életmódot újból szerződtette a Minit. A keszthelyi Béke étterembe hívták őket, ahol emberemlékezet óta magyarnóta szólt a jó ebédhez, vacsorához. Beállították a zenekart a cigányzenészek kuckójába. Persze, itt is az első pillanattól kezdve harcban álltak a főnökséggel, amely napról napra ki akarta rúgni őket. A közönség itt is hamar összejött. Már délután hattól sűrű csapatokban jöttek a rocker fiúk és lányok, s persze nem úgy viselkedtek, ahogy a vendéglő vezetősége elvárta volna. 162