Kőbányai János: Beat[Korszak]regény (Budapest, 2023)
„A barátom a kis csibe"
egymás közt a duma, hogy ezek majd kijönnek. A Doleviczényi és a Baksa. És akkor meglátják őket. Az Emma elájul, a Doleviczényi épp ott lesz és elkapja... Ugyanis már nem volt a Miki nője. Egyszer csak észrevették, hogy már nem a nője. Egy másik csaj van ott. Az is járt a Kexre. Észrevették, hogy nem az Emma van ott, hanem egy feketehajú. Nem szólt egy szót sem. Ugyanúgy járt tovább a Kexre, ugyanúgy csodálta továbbra is Mikit. S ő is ugyanolyan kedves volt, mosolygott. Volt egy kedves szava ezután is. És ez valahogy elég volt. Örült, hogy hozzá szólt. Persze fájt a másik csaj. A fekete hajú. De nem tudott úgy viselkedni, ahogy ma viselkedne. Nem az a típus, aki kiveri a botrányt. De ma talán tisztázná. Ha már ő nem mondja. Akkor tisztázzák, hogy mi van. Ekkortájt váltak el az útjaik. Nem a Mikitől. 1971-ben érettségiztek, és elmentek a Balla utcába dolgozni. Nem volt annyi idejük. Három műszakban dolgoztak. Azért jártak még Kexre, de nem annyit. S legtöbbször nem is egy műszakba osztották be őket. S jött a kis Lukácsy is, aki végre a fekete dundikért rajongott. A kis Lukácsy nem nagyon értette az egészet. Elcipelte a hajóra. De a hajó már nem volt hajó. Lehetett észlelni, hogy ott van a Baksa, és még sincs ott. Megy lefele az egész. Nem voltak új dolgok. Ismétlődtek. Két évig nem volt ismétlés, aztán elakadtak az új gondolatok. És egyszer csak, mint egy istencsapás: bejelentették a Párizsi kertben, hogy Baksa elmegy. Somló Tamás lépett a színre, és közölték, hogy mást fognak játszani. Még tartott egy évet a Kex, de arról elmaradtak. A Somló összevissza zenélt. Utálták, mint a bűnt. A Baksa nélkül semmi nem tetszett. Szóval meghalt. Azzal, hogy kilépett, elment, meghalt az egész. Szerencse, hogy van róla néhány képe. Mert a gyerekeken, kutyákon kívül a Baksát fényképezte. Mennyi mindenki él abból, amit ők találtak ki. Például ők zenésítettek meg először József Attila-verseket. Micsoda döbbenetes hatás volt, amikor a Baksa a mikrofonba kiáltotta: „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám.” Játszották a Hetediket, a Betlehemi királyok-at, ahol Doleviczényi beledörmögte, hogy: „Én vagyok a Boldizsár, 217